–

A kísérlet olyan jól sikerült, hogy Csepelyi Adrienn kolléga nem hitt ma nekem, amikor elárultam, hogy hetente háromszor járok edzeni. De lehet, hogy csak azért, mert nem tudtam a ketogén diétájához illeszteni a receptet. (Vagy csak szimplán le kéne állnom a nachosszal).

Főzés előtt nálunk, a WMN-nél a következőképp néznek ki a előkészületek: mindent bevásárolok a piacon. Majd mindenki hirtelen elém járul, hogy mit NEM kér bele. Például egy tex-mex-recept esetében: legyen „csípősmenetes”, koriandermentes, gluténmentes és laktózmentes. Gazsi volt a legaranyosabb, aki csak annyit kért, hogy legyen kész fél egyre. Aztán, amikor egy órakor még a sajtszószt kavargattam, már az óráját kocogtatta, hogy „késik az ebéd, nem erről volt szó”. Szívem szerint belenyomtam volna a fejét a forró sajtszószba. De nem tettem. Mert rajtam kívül egyedül ő regisztrált még minden ebédrendelős felületre. Érthető módon nem érdekem, hogy megsérüljön. Akkor rendelhetem én az ebédet a többieknek. (Annak menete is pont ilyen bonyolult, Fiala Borcsa egyszer meg is írta, ITT elolvashatjátok).

Chili con queso, ahogy én szeretem

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én ebben a nagy melegben folyamatosan nachos-lázban égek, mohóságomnak köszönhetően nachos-dipek és tex-mex-fogások széles tárházát tudom már házilag elkészíteni. Ezek közül hoztam most el a legkúlabb receptet nektek.

Ez pedig nem más, mint a chili con queso…(wait for it) – ahogy Bob Armstrong amerikai demokrata politikus szereti.

Eltekintve ettől az álságos húzástól, hogy a konyhákba is benyomul az amerikai politika, bitang jó ez a recept.

A queso lényegében az a klasszikus sajtszósz, amibe a tortillacsipszet szokás mártogatni, a chili con queso-tál pedig a következőképp készül: kerül bele egy réteg húsos mártogató (picadillo), amire egy réteg queso sajtszószt teszek, erre pedig díszítésként egy kis avokadókrém, pico de gallo és tejföl. Ebből áll össze a mennyei mexikói mártogatós tál.

Mivel féltem, hogy a többiek nem fognak jóllakni, (aznap tízen voltunk az irodában, életemben nem főztem ennyi embernek) ezért még sütöttem hozzá egy-két kiló édesburgonyát, és megfőztem mellé hat cső kukoricát. Biztos, ami biztos. 

Mennyei tex-mex-mártogatótál

A hosszas kísérletezés során már korábban kitapasztaltam, hogy számomra melyik receptúra a legfinomabb. Erre biztatnék mindenkit:

ne ragaszkodjatok az autentikus receptekhez, mert nem mindig az a legfinomabb. Bátran szabjátok a saját ízlésetekre azokat!

Ha tex-mex comfort foodot készítek, akkor számomra két hozzávaló számít elhagyhatatlannak: a koriander és a lime.

Ettől függetlenül érdemes kreatívan játszani a krémekkel (nem igazán lehet elrontani), az avokádókrémet például egy kis sajtkrémmel, görög joghurttal is fel lehet lazítani. Van, aki mézet is tesz hozzá, és higgyétek el, nagyon-nagyon jót tesz neki! Én például rusztikusan készítem: lime-mal, paradicsommal, lila hagymával, korianderrel és egy csipet sóval, egyéb ízesítés nélkül. A pico de gallót ugyancsak rusztikusan szeretem: paradicsomot, lila hagymát és savanyított jalapeno paprikát összeaprítok, meglocsolom egy kis lime-mal, és tépek rá friss koriandert.

Picadillo, ahogy én szeretem (négy-öt főre)

Hozzávalók:

0,5 kg darált marhahús (faggyúval)

egy doboz paradicsom passata/konzerv

2 közepes vöröshagyma

egy kiskanál római kömény

egy késhegynyi fahéj

egy csipetnyi szerecsendió

(só, bors)

Ízlés szerint:

egy marék mazsola

két marék olajbogyó

egy konzervnyi lila bab

A legalsó réteg egy mennyei húsos mártogató, ami darált marhahúsból készül. Érdemes a hentesnél egy kis faggyút is hozzákevertetni, mert úgy még finomabb az íze. A darált marhahúst dinsztelt vöröshagymán megsütöm, adok hozzá apróra vágott zöld kaliforniai paprikát, és ráöntök két-három dl sűrű, krémes paradicsomlét. Jöhetnek a fűszerek: egy csipet római kömény, egy darab babérlevél, egy kevés szerecsendió és egy kis fahéj kerül bele. Ezt követően jól összerottyantom, majd ízlés szerint lila babot, olajbogyót, és/vagy mazsolát is teszek mellé. Végül alacsony lángon főzöm húsz-harminc percig, és kész is. 

Queso hozzávalók (4-5 főre)

25 dkg Cheddar sajt

25 dkg Monterrey Jack sajt

3 evőkanál vaj

1,5 dl tej

(ha biztosra szeretnél menni, hogy besűrűsödjön, tegyél hozzá még egy evőkanál étkezési keményítőt)

Ízlés szerint:

chili, jalapeno

1 nagyobb paradicsom felaprítva

Ha Monterrey Jack sajtot nem találnál a boltban, helyette használhatsz Cheddart. A sajtokat reszeld le, majd vajon kevergetve olvaszd meg. Jöhet rá a 1,5 dl tej, de ügyelj rá, hogy nehogy felforrjon a sajtszósz – különben ketté fog válni: vajas tejjé, benne trutymákos dermedt sajtdarabokkal. Ha tutira akarsz menni, tegyél hozzá egy evőkanálnyi keményítőt – de ezzel együtt sem szabad forralni a sajtszószt.

Ha szépen megolvadt, jöhetnek bele az ízlés szerinti hozzávalók. Mivel nálunk, az irodában a csípőst kevesen bírják, ezért az itt felsorolt receptek kétféle változatban készültek.

Bizton állíthatom, hogy mindkét verziója átment a teszten. Tíz emberből tíz imádta. Ezt onnan tudtam, mert legalább fél órán át csöndben nyammogtak. A csönd pedig nálunk igen ritka dolog.

Ha az összes mártogatóval elkészültél, egy tálba szépen jöhetnek is a rétegek. Alulra a picadillo, rá a sajtszósz, egy-egy gombóc avokádókrém, tejföl és pico de gallo. Tipp: egy fagyiskanál segítségével szép kis gombócokat lehet rá halmozni. (Erre természetesen csak utólag jöttem rá.)

A többiek már annyira éhesek voltak addigra, hogy az esztétikus tálalásról lemondtam. Nézzétek ezt el nekem, és ha kipróbálnátok a receptet, mindenképp írjátok meg nekünk, hogy sikerült!

Bon appetit! ¡Que aproveche!

Szőcs Lilla

Képek: Tóth Flóra/WMN