–

Francia humor, amerikai öntudat. A francia származású, Amerikában élő családanya, aki 15 és 17 éves fiait, na és Zizou kutyát neveli férjével, az első percben megnyeri magának a közönséget. Francia akcentussal beszélt amerikai angolja nagyon jól áll neki, ahogy a sikkesen divatos ruhái is. Kis fekete bőrdzseki, hosszú lábak, vagány csizma és keresetlen humor öltöztetik ezt a nőt, akinek minden szava hiteles, érezhetően nem a levegőbe beszél.

Minden 2006-ban kezdődött, amikor San Franciscóban egy olyan helyen laktak, ahonnan csak autóval lehetett elérni a boltot, az iskolát, a szórakozási lehetőségeket. Eldöntötték, hogy inkább olyan otthont szeretnének, amely sétatávolságra van mindentől. A házkeresés időszakában egy évig éltek egy bérelt lakásban, az átmeneti időre egy raktárban volt a holmijuk 80 százaléka. Ez alatt az egy év alatt kiderült, hogy a maradék 20 százalék bőven elegendő volt az élethez, a többi még csak nem is hiányzott. Így amikor megtalálták leendő otthonukat, oda már csak a legszükségesebb cuccokkal költöztek, a többit pedig eladták.

Nagyon hamar egyértelművé vált, hogy a kevesebb tárgy több közös időt eredményez.

Abban az időszakban, amikor a bérelt lakásban laktak, elkezdtek környezetvédelemmel kapcsolatos könyveket olvasni, ilyen témájú filmeket nézni, ám ezekben az években a „Zero Waste” fogalma még tulajdonképpen csak az ipari termelésre volt használatos, a hétköznapi emberek életére kevéssé alkalmazták. A változás az ő életében is lépésenként következett be, nem egy csapásra. Egy napon például felhívta az édesanyját Franciaországban, hogy megtudja, hogyan kell házilag paradicsomszószt készíteni. Attól a naptól kezdve évente egyszer elkészítette a család éves adagját saját maga, és nem vásárolt többé bolti paradicsomszószt.

Szemétmentes balfogások

Bea bevallja, hogy nem minden próbálkozása járt sikerrel; kitalálta például, hogy lecseréli a bolti sampont szódabikarbóna és ecet keverékre. Hónapokig ragaszkodott az újításhoz, dacára annak, hogy a haja kissé ápolatlan benyomást keltett, és más probléma is akadt: egy napon a férje fintorogva húzódott el tőle este az ágyban, végül kibökte, hogy nehezen viseli a penetráns ecetszagot, ami egy ideje körüllengi Beát. De ugyanígy járt, amikor az ajakduzzasztó ajakírt szerette volna „home made” verzióra cserélni¸ és egy DIY-videót követve elég rendesen kicsinálta a száját az erdőben szedett csalánnal. Hamvába holt próbálkozás volt az is, amikor a vécépapírt erdei zuzmókra és mohára igyekezett cserélni. Egy hatalmas kosárral gyűjtött belőle, csak azzal nem számolt, hogy ezek a növények pár nap alatt sprődre száradnak, és olykor egy konyhai dörzsi hatásával vetekednek. Feltétlenül le kell még írnom, mert Bea férje külön kérte, hogy ha erről esik szó, említsük meg: ő nem próbálta ki a zuzmót!!!

Az öt legfontosabb szabály

Bea az előadásában gyakorlatilag egy olyan szabályrendszert mutatott be, melyet könnyű követni, és mindenki számára akadnak benne megvalósítható ötletek.

1. Mondj nemet!

Mondj nemet az egyszer használatos műanyag kacatokra, a promóciós ajándék vackokra, a névjegykártyákra, ingyenes műanyag szatyrokra, a reklámlevelekre és kiadványokra, és minden olyan dologra, amiről tudod, hogy csak szemétté válik az otthonodban!

2. Csökkentsd a holmik számát!

Csak arra szorítkozz, amire tényleg szükséged van! Amire már nincs, azt add el, másoknak talán éppen ez hiányzik! Bea példával is illusztrálta, mire gondol. Korábban egy egész csokor fakanala volt, míg rájött, hogy csak két keze van, és abból is csak az egyikkel kever, szóval redukálta a készletet, és ma már összesen öt-hat darab konyhai eszköze van, ami tökéletesen elegendő számára. És ezek között ráadásul összesen két fakanál van. A másik terület, ahol drasztikus eredményeket lehet elérni, az a tisztítószerek világa. Szerinte csupán az ügyes marketing eredménye, hogy minden koszra és helyiségre más és más tisztítószer szükséges. A megoldás pofonegyszerű, ecet és víz, illetve egy általános sampon, amivel kezet mosnak, fürödnek és a kutyát is ebben fürdetik. A holmik csökkentésének fontos színtere a gardrób is; a ruhák 80 százaléka Bea álláspontja szerint „mi lesz, ha” ruha, azaz csak azért lóg a szekrényben, hogy ne hordjuk. A 20 százalék maradhat, ami azt jelenti, hogy ha van, mondjuk, egy 15 darabos alapruhatárad, akkor nagyságrendileg ötven különböző öltözeted lehet ezek variációiból! Ugyanez a puritánság jellemzi a szépészeti cuccokat is; egy bio napraforgó olaj az arcra és a testre, kakaópor bronzosítónak és égetett mandula szemfestéknek.

3. Használd újra!

Bea családjában nincs uzsonnatáska, ehelyett egy japán módszer szerint megkötött textilkendőbe csomagolják a gyerekek ételeit. A bevásárlást textiltáskákkal oldják meg, és mindent kimérve vesznek, a magukkal vitt üvegekbe kérve az árut. A ruhákat, bútorokat, használati tárgyakat eleve használtan veszik, és csak olyan helyen vásárolnak, ha mégis valami újat vennének, ahol élethosszig szól a garancia, így ha tönkremegy az áru, ingyenes a csere. (Például ilyen az amerikai JanSport márka minden hátizsákja – a szerk.)

4. Csatlakozz a körforgásba!

Jó, ha tudod, hogy ha ásványvizet iszol, és azt gondolod, hogy te nagyon etikusan jársz el, amikor tömörítve, szelektíven gyűjtöd a palackokat, tévedsz! Nagyon kis piaca van ugyanis az ebből készült holmiknak, ráadásul azok már nem is használhatók azután ismét újra. Szóval igyál inkább csapvizet, és olyan csomagolású holmikat használj és vásárolj, amelyek üvegből, fémből vagy papírból készülnek.

5. Komposztálj!

Igen, ez az a pont, ami egyelőre a legtöbbünk számára megvalósíthatatlan. Addig is, míg eljutsz oda, hogy megpróbálkozz egy akár városi lakásban is használható komposztálóval, van pár trükk, ami segít, hogy eleve kevesebb dolog kerüljön a kukába. Például ne hámozd meg a sárgarépát, a fehérrépát, az almát, és azt a gyümölcs- és zöldségfélét, ami egy alapos mosással is simán ehető. Több vitamin marad az ételben, és kevesebb hulladék a kukában.

Mit nyert mindezzel Bea? Ez a francia-amerikai nő azon kívül, hogy okos, nagyon vicces és önironikus is. Elmesélte, hogy sokan talán szőrös lábú hippinek képzelik őt, aki szedett-vedett cuccokban hirdeti az igét, és mivel bizonyára nem dolgozik, egész nap kencéket kotyvaszt. De ő cseppet sem ilyen; teljes állásban dolgozik, nagyon csinosan öltözik, és kifejezetten ápolt. Azt mondja, hogy amióta így élnek, negyven százalékkal csökkentek a kiadásaik, sokkal több idejük van egymásra, a fontos dolgokra, és mindannyian nagyon élvezik ennek a maguk teremtette életmódnak az egyszerűségét.

Lett helye annak, ami igazán számít; a lényeg a létezésen van, nem a birtokláson.

Bea Johnson és családja élete nem a megszorításokról szól, a legtöbb dologról – amitől megváltak – kiderült, hogy nincs is rá szükségük. Az életük élményeken alapul, és amikor nézed a képeket, ahol a családjával egy mocsárban gázolnak, ahogy ejtőernyőznek, vagy a világ különböző tájain barangolnak, hirtelen megérted, miért vágott bele ebbe a hulladék nélküli kalandba.

Kárpáti Judit 

A képek a szerző tulajdonában vannak