„Újra gyerek akartam lenni, hogy azzal a tudattal ébredhessek: az élet örök” – Egy férfi aggodalma édesanyjáért
Féltő, szeretettel teli, őszinte vallomás. A címzett a beteg édesanya.
Mindenkinek van egy története. Legalább egy, ami van annyira érdekes, hogy mások is szívesen meghallgatják. Vagy azért, mert van benne valami különleges, vagy épp ellenkezőleg, azért, mert olyan átkozottul jellemző sokunkra. Lehet, hogy tanulságos, lehet, hogy inspiráló, felháborító, izgalmas, vagy egyszerűen csak vicces. Ez itt a te oldalad, oszd meg velünk és a világgal a te történetedet!
Ha az alábbi gombra kattintasz, egy űrlapot találsz, ahol a neved és email címed megadása után rögtön be is írhatod a sztorit, ami velünk is megtörténhet.
Ui. Noha nagyon igyekszünk, de sajnos nem tudjuk megígérni, hogy mindent és azonnal közlünk. Az olvasószerkesztés jogát pedig fenntartjuk. Köszönjük a megértéseteket.
Féltő, szeretettel teli, őszinte vallomás. A címzett a beteg édesanya.
Ha feladja egy anya, azzal mekkora terhet rak a lánya vállára?
Lovasterápia, amely a legmélyebb letargiában nyújtott érzékeny segítséget.
Vajon létezik olyan, hogy „csak egy kávé”? Hová tart a történet?
Vajon mit tartogat a közel- és távoli jövő egy olyan ember számára, akinek lételeme, szenvedélye és hivatása is az utazás? Hogy bírja a röghöz kötöttséget egy olyan férfi, aki csak a felhők felett érzi igazán jól magát?
Valóban a tapasztalatlanság lenne az ok, vagy valami más? Ti mit gondoltok?
„Nincs magának semmi baja, maximum a fejében.”
„Ott, ahol szeretetnek kellett volna lennie, csak űr volt. Ott, ahol biztonságnak kellett volna lennie, csak stressz volt. Ott, ahol önszeretetnek kellett volna megjelennie, csak önvád volt.”