„A saját érzékszerveim zavarnak össze teljesen” – Az élet poszt-Coviddal
Olvasónk arról mesél, hogy hónapokig nem érezte az ízeket és a szagokat, most viszont valami ennél is rémesebb dolog történik vele. Amit elviselni nehéz, de tanulságos számára.
Mindenkinek van egy története. Legalább egy, ami van annyira érdekes, hogy mások is szívesen meghallgatják. Vagy azért, mert van benne valami különleges, vagy épp ellenkezőleg, azért, mert olyan átkozottul jellemző sokunkra. Lehet, hogy tanulságos, lehet, hogy inspiráló, felháborító, izgalmas, vagy egyszerűen csak vicces. Ez itt a te oldalad, oszd meg velünk és a világgal a te történetedet!
Ha az alábbi gombra kattintasz, egy űrlapot találsz, ahol a neved és email címed megadása után rögtön be is írhatod a sztorit, ami velünk is megtörténhet.
Ui. Noha nagyon igyekszünk, de sajnos nem tudjuk megígérni, hogy mindent és azonnal közlünk. Az olvasószerkesztés jogát pedig fenntartjuk. Köszönjük a megértéseteket.
Olvasónk arról mesél, hogy hónapokig nem érezte az ízeket és a szagokat, most viszont valami ennél is rémesebb dolog történik vele. Amit elviselni nehéz, de tanulságos számára.
Az alkohol a legcsendesebb gyilkos, a vodkának pedig nincs szaga. Hétköznapi történet egy tanártól – egy tanárról.
A gyártsósor mellett értelmet nyer a pénz értéke, és megnyílik a kamasz lélek is.
Két testvér, akiknek – bár ugyanazok a traumáik, a megküzdési stratégiáik merőben különböznek. Így lesz végül, hogy az egyik kénytelen a bátyja hamvaival a hátizsákjában végigsétálni a városon, meglátogatva a közös életük különböző helyszíneit, hogy végső búcsút vegyen a földi világtól.
Megteheti egy négygyerekes anya, hogy a boldogságot válassza egy másik nő oldalán?
Mi van, ha a másik csak testben van jelen a családja mindennapjaiban? Ha nem lehet rá számítani, nem lehet rá támaszkodni, mert a játékfüggősége teljesen elnyeli? És lassan az egész családot felemészti…
Mi a halál? Régi barát? Egy hely, ahová már oly sokan eltávoztak előttünk? Mire tanít, ha elbúcsúztatjuk mindkét szülőnket? Merhetünk szeretni a lehetséges veszteség árnyékában is?
„Behunyom a szemem, próbálok emlékezni, felidézni a tavasz illatát, vagy bármit, ami eszembe jut, de kong az ürességtől” – egy Covidból felgyógyult lány története, aki nem érez szagokat, és ez szép lassan ellehetetleníti számára az élet élvezetét. És messze nincs egyedül.