Hol lakik a nemzeti identitás? Neked mi jelenti az otthont? Kormos Anett tegnapi cikke megihlette a Londonban élő Pásztory Dórát. Hasonlóan őszintén és gyönyörűen ír a haza szeretetéről – most egy „fa" helyett egy „madár" szemével.
Nem telt el öt perc sem a Saul fia Oscar-díja óta, és a közösségi oldalakon megjelent a kőkemény zsidózás, antimagyarozás, holokauszttagadás, relativizálás. Pedig a Saul fia hétfő hajnal óta nem „zsidó film", hanem magyar. És szerzőnk szerint minden középiskolában be kellene mutatni. Ezért:
Óriási erőfeszítéseket tett és tesz vendégszerzőnk, hogy a külföldön született lánya az anyanyelvén keresztül is megőrizze a magyar identitását. Tényleg, ti mit tennétek hasonló helyzetben?
Szexről, magánéleti problémákról, a gyerekek viselt dolgairól minden további nélkül beszélgetünk az ismerőseinkkel, kollégáinkkal, családtagjainkkal. Akkor vajon miért van az, hogy amint a pénzünkre terelődne a szó, azonnal hallgatásba, titkolózásba burkolózunk? Jó, hát akinek nem inge... a többiek pedig olvassák el ezt:
A jó szándékú, ámde rutintalan fordító zavarba ejtő esete a rövid határidővel, és az angol nyelv finomságaival. Laza, nyár végi olvasmány arról, hogy mi a különbség az „oral" és a „verbal" között, ha valaki angolból fordít magyarra. Még szerencse, hogy a kínos esetnél jelen volt egy igazán tökös kolléganő is...
Anya–apa magyar, a gyerek magyar, a családi nyelv magyar... az élettér angol. Ezt az ellentmondást kellene feloldania Pásztory Dórinak. Milyen nyelven beszéljen a kisfiához az egyszeri magyar anyuka, ha közösségbe mennek a gyerekkel?