„Az a tény, hogy anyanyelvem magyar, és magyarul beszélek, gondolkozom, írok, életem legnagyobb eseménye, melyhez nincs fogható” – írta Kosztolányi Dezső. Én sem tudtam volna ezt szebben mondani, legfeljebb másképp:
Hiába beszél hozzá angolul az apja és magyarul az anyukája, azért a kétnyelvűség sem megy úgy, mint a karikacsapás.
Mi mást is mondhatnánk erre, mint hogy könnyes szemmel azt üvöltjük, amióta csak kikeltünk az ágyból ma reggel: HAJRÁ, MAGYAROK!!!
Hogy érzi most magát egy Londonban élő magyar? Hogy fogadták a Brexit hírét? Mi lesz most velük? Dórival Londonban... ezen a héten egy kicsit másként.
Láttad a fantasztikus magyar-osztrák meccset? És a stadiont? Pedig az is megérdemli a figyelmet!
Több mint ötezren töltöttétek ki a Nagy Szépségtesztet. Amiből világosan kiderült, hogy a szépség megfoghatatlan. Vágyunk rá, de nem merjük elhinni magunkról, hogy szépek vagyunk. Pedig a válaszadók 93 százaléka szerint minden nőben van valami szép. Benned is!
Rengeteg múlik azon, az óvónők hogyan kezelik a víztől rettegő, megszeppent ovisokat. Valós élmények ugyanazon a helyen, két egészen eltérő iskoláról:
Az iskola kiöli a kíváncsiságot, elveszi az egyéniséget, leszoktat a játékról, az önállóságról, egyengyerekeket akar látni, akikkel nincs semmi probléma. Ezt nem mi állítjuk, hanem maguk a gyerekek egy angliai felmérésben. A magyar gyerekeket hivatalosan meg sem kérdezik erről.
„Mert ilyenek a magyarok..." – hallani sokszor, legtöbbször valamilyen negatív vélemény kíséreteként. De tényleg, milyenek vagyunk? Íme, ilyennek lát bennünket egy régóta külföldön élő magyar nő:
Ez a cikk eredetileg egy jópofa, könnyed összeállításnak készült ír barátainkról, és az ő védőszentjük, Szent Patrik napja alkalmából. Aztán áldozatos újságírói munka, és kőkemény oknyomozás után kiderült, hogy az írek és a magyarok sokkal, SOKKAL közelebb állnak egymáshoz, mint azt eddig gondoltuk volna. Ismerd meg Martint, a Hairy Teachert, aki lassan egy évtizede egy magyar lánnyal él Budapesten.