A New York Times nemrégiben megjelent cikkeinek köszönhetően két bántalmazó zenészt függesztettek fel a napokban. De mi a helyzet Magyarországon, ahol a klasszikus zenekultúra az egyik legértékesebb nemzeti kincs?
Mi történik, ha egy feminista újságíró vőlegénye rákerül egy abuzálókat leleplező listára? Yomi Adegoke regénye egy ilyen alapszituációval indít. Hogy mi lesz belőle, azt Anna Eszter meséli el.
Lehet-e ma még bókolni? Vagy már minden külsőre tett megjegyzés tárgyiasításnak minősül? Miért szorul össze a gyomrunk néha olyan mondatoktól is, amiket mások dicséretnek szántak? Szabó Anna Eszter és pszichológus édesanyja, Kazimir Ágnes beszélgetése.
A kérdés, amellyel egyre gyakrabban kell szembenézniük a rajongóknak, amikor kedvenc művészüket súlyos vádak érik…
Vendégszerzőnket tizenöt éves korában szexuálisan bántalmazták. Tizennégy év telt el azóta, ennyi idő kellett, hogy beszélni tudjon a traumáról.
Nem lett jelentősen több ügy (tehát nem csökken meghatározó módon a látencia), nem születtek jogszabályok, amelyek rákényszerítenék az intézményeket, hogy komolyan vegyék a zaklatásos és bántalmazási ügyek megelőzését, és a közbeszédben változatlanul tetten érhetők az áldozathibáztató, az elkövető felelősségét elkenő, a „metoo miatt már udvarolni sem lehet rendesen” típusú nonszenszek. Avagy: mire mentünk azzal, hogy kiszabadult a szellem a palackból?
Egy botrány anatómiája, és nemcsak egy botrányé, hanem a nemi erőszak vetületeié is.
Érzelmi manipuláció, szakértői jártasság a kötözéses technikákban, szadomazo jelenetek és konkrét szexuális erőszak – ennyivel kellene elszámolnia Armie Hammernek a 35. születésnapján. Nem kis csomag…
„Társadalmi szinten szükségünk van a személyiségzavarokban meglévő egyes jellemvonásokra, amik a családi vagy párkapcsolati életben nem kedvezőek, de a közösség szempontjából bizonyos területeken hasznosak.” Bánki György pszichiáterrel gondoltuk végig, hogyan segítjük a bántalmazókat ahhoz, hogy sokáig büntetlenül űzhessék a játszmáikat.