Hétvégék egy pokoli viskóban – Volt egyszer egy állami gondozott lány
„Tudtam, ha tovább cipelem a keresztemet, beleroppanok." – Tina életének harmadik fejezetében végre sikeresen leveti láncait. Csak az odáig vezető út ne lenne oly keserves...
„Tudtam, ha tovább cipelem a keresztemet, beleroppanok." – Tina életének harmadik fejezetében végre sikeresen leveti láncait. Csak az odáig vezető út ne lenne oly keserves...
Amikor az jelenti az egyetlen lehetőséget az életre, ha elszakítanak az anyádtól...
Arra kértünk titeket, hogy írjatok levelet fiatalkori önmagatoknak. Ami ezután történt, arra így, ebben a formában nem számítottunk.
Tényleg „minek szül az ilyen gyereket (ráadásul kettőt)", aki úgy gondolja, hogy az anyaság néha szívás?
Még hogy „egy gyerek nem gyerek". Már hogy a csudába ne lenne az?!
Zoli megpróbálta meggyőzni magát arról, hogy meleg férfiként a heteró házasság jelenti majd számára a boldogságot. Felkerekedtek a feleségével... és Londonba költöztek. Ez történt velük.
Ó, azok az érzelmektől mámoros egyetemista évek! Amikor az ember nem is egy lányba, hanem rögtön háromba szeret bele! Ki mondta, hogy a férfiak nem képesek igazán mélyen érezni – és még beszélni (írni) is róla? Mindegy, ki mondta, nem volt igaza.
„Férfi vagyok, meleg vagyok, magyar vagyok, londoni vagyok, elvált vagyok, szingli vagyok, önző vagyok, boldog vagyok. Nem egymás után, hanem egyszerre. Hosszú volt az út, amíg eljutottam idáig, közben sokszor nevettem és sírtam a boldogságtól, a szomorúságtól, a vágyakozástól, a csalódástól és a reménytől."
Egy igazán jó slágerszöveg maga a költészet. A hozzáillő zenével együtt a leghétköznapibb sorokból is ellenállhatatlan érzelmekkel teli vallomás lesz. Itt van néhány példa.
Megrendítő és egészen felkavaró történet a valóságból. Egy nő végre szembenéz azzal, mi történt vele gyerekkorában. Új sorozat, olvassátok el. Tudjuk, hogy fáj, de igazi. És fontos.