„Azt szeretném, ha legközelebb, amikor valaki megnyílik előtted, és a fájdalmáról, betegségéről beszél, jusson eszedbe, mennyire különbözők voltak ezek a dalok. Hogy némelyikről első hallásra nem is gondoltad volna, miről szól. De akár sokadikra sem.” Csepelyi Adrienn rendhagyó kísérlete arra, hogy megmutassa, hányféle arca van a depressziónak.
„Csak egy cél lebegett a szemem előtt, hogy kijussak a pszichiátria zárt osztályáról. Nem érdekelt semmi más, az sem, hogy kerültem ide, vagy hogy mit keresek itt.”
A depressziónak nincs neme, férfiakat és nőket egyaránt érint. Abban azonban nagyon különböznek a két nem képviselői, hogyan kezeli őket a társadalom a betegségük miatt.
„Ez csak egy pánikroham – ismételgetem magamban, holott teljesen biztos vagyok benne, hogy most meg fogok halni.”
A mentális betegségek valóban érzelmi hullámvasútra ültetik áldozatukat, sokszor kiszámíthatatlanná téve a tetteiket. Ezzel együtt nem jó, hogy zöldkártyaként lobogtatja a diagnózisát bárki, a másokban okozott kár utáni felelősséget – mindentől függetlenül – vállalni kell.
„Úgy képzelhetjük el, mintha az agy egy bizonyos stresszhatárhoz érve egyszerűen lekapcsolná az érzelmeket, az érzékelés megszokott módját.”
Azt mondják, kinőhető. De egyszer-egyszer még felnőttkorban is betámadhat, és akkor nem győzöl birkózni vele.
„Mikor akarod már megtenni? Tudod, hogy nem maradhatok fent éjfél után.”
Glow
Lagom
Glow
Lagom