A gyerek az autonómiát nem a szülő ellen, hanem a szülőtől kéri. Mennyire bízhatunk benne, és abban, hogy nem esik baja? Mikortól hagyjuk önállóan közlekedni, mászkálni az online és offline terekben, vagy bulizni? Lehetnek-e titkai, és megijedjünk-e, ha néha egyáltalán nem tudunk kapcsolódni hozzá? Új podcastunk vendége Szél Dávid pszichológus, az Apapara szerzője.
Szívből jövő őszinteség, minden szülőnek:
Azoktól a friss apáktól várnánk el napi házimunkavégzést, akikre huszonéves korukban az anyukájuk mosott, most pedig napi 10-12 órát töltenek a munkahelyükön. Persze a friss anyák helyzete sem könnyebb, sőt.
Könnyek a vécében – nem minden szülői szívfájdalom tartozik egy gyerekre… de azért azt sem szeretnénk, ha később ők is elbújnának előlünk sírni. Hogyan és meddig oszthatjuk meg a gyerekekkel a lelki fájdalmainkat?
Tényleg minden felnőttkori nehézségünk a gyerekkori traumáink miatt alakul ki? Milyen gyerekkor kell ahhoz, hogy boldog felnőttek legyünk? Megúszhatjuk, hogy szülőként traumákat okozzunk a gyerekeinknek? Tóth Flóra elolvasta a Mindenható gyermekkor című könyvet.
Búcsú a méhemtől.
Gyakran mondjátok, hogy mindig csak az undi dolgokat vagy a nehézségeket emlegetjük, ha a szülőségről van szó. Hát, tessék!
Lassan vége a nyári szünetnek, ami a legtöbb szülőnek logisztikai kihívás is, nem csak élmények hosszú sora. De Tóth Flóra mostanra abba is belefáradt, hogy sok mindenre nemet mondjon. Bár miért is kellene mindenre nemet mondani?
Azt hiszed, hogy az ismert és elismert gyerekjogi szakember mindig mindent szuperjól csinál szülőként? Hát nem.
Ahogy te sem. Ahogy mi sem. Hál’ istennek.
Még mindig imádunk egymás méhében turkálni…