Ha a gyerekek azt látják, hogy az anyjuk folyton dolgozik és sosem megy velük biciklizni, mert inkább takarít, ők maguk is ezt a szemléletet fogják követni. Úgyhogy már csak miattuk is érdemes kialakítanod úgy a napirendeteket, hogy abba ne makkanj bele.
„Az elvárásainkat rendszerint fölé- vagy alálőjük, mert nem tudjuk, hogy a gyerekünk valójában mire képes” – Szél Dávid pszichológus nemrég a Lélektani határ című podcastunk vendége volt, és most megmutatjuk, miért érdemes meghallgatni.
A gyerek az autonómiát nem a szülő ellen, hanem a szülőtől kéri. Mennyire bízhatunk benne, és abban, hogy nem esik baja? Mikortól hagyjuk önállóan közlekedni, mászkálni az online és offline terekben, vagy bulizni? Lehetnek-e titkai, és megijedjünk-e, ha néha egyáltalán nem tudunk kapcsolódni hozzá? Új podcastunk vendége Szél Dávid pszichológus, az Apapara szerzője.
Szívből jövő őszinteség, minden szülőnek:
Azoktól a friss apáktól várnánk el napi házimunkavégzést, akikre huszonéves korukban az anyukájuk mosott, most pedig napi 10-12 órát töltenek a munkahelyükön. Persze a friss anyák helyzete sem könnyebb, sőt.
Könnyek a vécében – nem minden szülői szívfájdalom tartozik egy gyerekre… de azért azt sem szeretnénk, ha később ők is elbújnának előlünk sírni. Hogyan és meddig oszthatjuk meg a gyerekekkel a lelki fájdalmainkat?
Tényleg minden felnőttkori nehézségünk a gyerekkori traumáink miatt alakul ki? Milyen gyerekkor kell ahhoz, hogy boldog felnőttek legyünk? Megúszhatjuk, hogy szülőként traumákat okozzunk a gyerekeinknek? Tóth Flóra elolvasta a Mindenható gyermekkor című könyvet.
Búcsú a méhemtől.
Gyakran mondjátok, hogy mindig csak az undi dolgokat vagy a nehézségeket emlegetjük, ha a szülőségről van szó. Hát, tessék!
Lassan vége a nyári szünetnek, ami a legtöbb szülőnek logisztikai kihívás is, nem csak élmények hosszú sora. De Tóth Flóra mostanra abba is belefáradt, hogy sok mindenre nemet mondjon. Bár miért is kellene mindenre nemet mondani?