Talán mi is a halálunkig hajszoljuk az álmainkat, mint Bovaryné, aki „első, plátói kikacsintása során is inkább egyedül szeret elvonulni, hogy kedvére és gátlástalanul ábrándozhasson az imádott férfiúról, így Léont csupán bábként használja arra, hogy ráaggassa mindazt, ami számára a romantikus hevületet képviseli” – állítja a szerző, Fiala Borcsa ebben a nagyon érdekes kérdéseket feszegető írásban:
DTK egészen meglepő hivatásra készült gyerekként, de a csapat többi tagja sem volt híján az álmoknak. Írjátok meg kommentben, nektek mi volt az álommunka kicsiként!
Te sem vagy más, mint az álmait haláláig hajszoló Bovaryné.
Szárnyak nélkül is repül, és mozgássérültként is egyre magasabbra jut.
Hogyan változnak egy nő álmai évtizedről évtizedre – és mi minden alakítja őket? Gabi nemrég ötvenéves lett, ez késztette számvetésre.
A komfortbuborék egy kényelmes jószág, de néha elég csak egy pillanat, és örökre kipukkan...
Nem lesznek elérhetetlenek az idénre tervezett vágyaid, ha még időben elkezded kitalálni, hogyan valósítsd meg őket! Te mit szeretnél?
„Van egy ország, ahol álmomban jártam”...
Ne add fel az álmaidat, jó?
Forgive and forget! Vagyis: bocsáss meg és felejtsd el! Tényleg kell az egyik a másikhoz? Meddig haragudhat az ember magára azért, mert csalódást okozott? Lili túl van a legkeményebb önostorozáson, amiért kirúgták az ország legjobb egyeteméről. De a megbocsátás még messze...