Manapság ritka, hogy van egy tervünk, ami mellett tűzön-vízen át kitartunk. Az életünk sokkal inkább az állandó adaptálódásról szól, amelyben a céloktól való elszakadásnak éppúgy jelentősége van, mint a hozzájuk való ragaszkodásnak.
Ez a kvíz garantáltan beindítja az éved! (Vagy nem. De arról nem mi tehetünk!)
A legtöbben január közepén morzsolódnak le, és adják fel újévi fogadalmaikat. Pedig ma már van tudásunk arról, hogyan lehet nagyobb eséllyel tartós változásokat elérni. Többet ésszel, mint (akarat)erővel!
Tudjátok, mit? Én ebből nem kérek. Én ugyan nem fogok egész évben teher alatt növő pálmásat játszani. Kösz, nem.
Néha előfordul, hogy hiába váltunk lakóhelyet, munkát, vagy párkapcsolatot, rövidesen pont ugyanolyan boldogtalanok leszünk, mint korábban. Mi a válasz Petőfi kérdésére? Ennek jártunk utána lottónyertesek, friss házasok, olimpiai bajnokok tapasztalatainak segítségével.
Válság, de egyben lehetőség is az a krízisállapot, amely negyvenes éveink környékén elér bennünket. Hogy miként fordíthatjuk javunkra ezt az időszakot, az is kiderül Fiala Borcsa interjújából:
Manapság különösen aktuális kérdés, mennyire vagyunk elszántak, és eléggé ragaszkodunk-e a jövőnkhöz.
Semmilyen szél nem kedvez annak, aki nem tudja, melyik kikötőbe tart – így fogj bele a nyelvtanulásba, hogy ne menjen el tőle a kedved idő előtt, és még élvezd is!
„És maradjunk huszonkét évesek egy sarokház teraszán” (Szabó Benedek és a Galaxisok: Haver)
Micsoda? Január elseje? Ugyan, hol van az már! – sóhajtanak bizonyára sokan, akik talán már arra sem emlékeznek, mi okból tettek újévi fogadalmat… arra pedig már végképp nem, hogy pontosan mit is. Orvos-Tóth Noémi elmondja, miért nem „életszerű” új életet kezdeni.