„Belecsöppenünk a budapesti középosztály hétköznapi életébe, ahol látszólag értelmes, tájékozott emberek vívják napi csatáikat egymással – mert valamiért csak csatázni tudnak. Nem egymásra figyelni, egymásra hangolódni, egymáshoz kapcsolódni és közös akaratot szülni, hanem mindig és újra meg újra csak megerőszakolni a másikat.”
Te mikor láttad utoljára Zalatnay Cinit? És hiányzik?
Hányszor kell elkövetnie az embernek ugyanazokat a hibákat, amíg végre tanul belőlük?
Szigorú óvintézkedések mellett zajlanak ma a filmforgatások, hogy továbbra is szülessenek olyan alkotások, amik segítenek elmenekülni a nyomasztó valóságból. Mi más lenne erre alkalmasabb, mint egy elsőfilmes fiatal rendező szerelmes története?
Ritkán ad interjút, úgyhogy mindenről kifaggattuk: színészetről, filmezésről, SZFE-ről és metoo-ról, de amire nem számítottunk, hogy nyíltan beszél majd a függőségéről, és arról is, hogyan néz szembe a saját hibáival és vétkeivel.
A szocialista luxus kézzelfogható valósága, és a mögötte rejlő piszkos machinációk…
Amiről ma mindenki beszél, és amit neked is látnod kell…
Vannak pillanatok az életben, amikor úgy tűnik, mintha a szív átvenné az irányítást az ész felett, és az ember irracionális döntéseket hozna. Jobban megvizsgálva azonban ezek mögött is logikus folyamatok zajlanak…
„Próbálnám megragadni azt a belső folyamatot, amikor az ember nyitott kíváncsiságába némi ijedség kúszik be, amit a kezdeti bakik, ügyetlenségek mentegetésével próbál orvosolni. Onnan az egyre komolyabb hibák, kínos ízléstelenség és következetlenségek felismerése tör rá, ami egy rideg megfigyelői státuszba kényszeríti, hogy legalább ragadja meg pontosan, mi fosztja meg az élvezettől.” Egy új magyar akcióvígjáték került a mozikba. Dorka sokkot kapott tőle, elmondja, miért:
Hidd el, ez kell most neked.