A kollektivista kultúrában öntörvényű, mint egy fekete macska, a túlpörgött XXI. században pedig pepecselős, mint azok, akik csipesszel raknak össze üvegekben hajómaketteket. Ő Murakami Haruki, aki lelki szilárdságról, baseballról, az úgynevezett E. T.-módszerről, na meg persze a futás ördögűző hatásáról is szót ejt a Mesterségem a regényírás című kötetben.
Ha olyan emberek történeteit olvassuk, akik különböznek tőlünk – akár a nemük, bőrszínük, társadalmi osztályuk, származásuk, szexuális irányultságuk tekintetében –, akkor más szemszögből láthatjuk a világot.
Pilinszky János, Tóth Árpád, Dsida Jenő és Nemes Nagy Ágnes is merített inspirációt a fákból. Az ő verseikből szemezgettünk a fák és madarak napja alkalmából.
Fekete ruháival, francia költészetben való jártasságával, az ujjai közt örökké ott parázsló szivarral, a Beckett és a baseball iránti rajongásával igazán stílusos karakter volt: egyike a kevés irodalmi szupersztárnak. Egy avantgárd művész, aki megtalálta mainstream közönségét, mondták róla.
Farkas Gergely református lelkész szívesen inspirálódik az igehirdetéseihez zeneszövegekből és irodalomból, barátai között tudhatja a 30Y frontemberét, Beck Zoltánt és Grecsó Krisztiánt is, barista végzettsége van, a kávézást hasonlónak érzi a gyülekezeti élethez.
Világokat varázsolt elénk, és generációk felnövekedését kísérte végig: Janikovszky Éva ma lenne 98 éves.
Fanyar humor, mély érzések, foci és irodalom, na meg persze az a gyönyörű, gyötrelmes szerelem – Esterházy Péter azokat az érzéseket fogalmazta meg, amiket mind jól ismerünk, csak épp szavaink nincsenek rájuk.
Márai sorait az is ismeri, aki soha egyetlen könyvét sem olvasta.
Bár Juhász Gyula szerelmei közül mindig Sárvári Annát emlegetjük, nem ő volt az egyetlen, aki elrabolta a költő szívét. Hátborzongató, hogy múzsái közül többen is önkezükkel vetettek véget életüknek – csakúgy, mint maga Juhász.
A minőségi gyerekkönyvek embereket, kultúrákat, világnézeteket kötnek össze.