Hogyan (NE) menj focimeccsre – Szurkolni öröm, még annak is, akinek nem (rendhagyó stílusnapló)
Az alábbi cikkből egy szót se vegyél komolyan!
Az alábbi cikkből egy szót se vegyél komolyan!
„A tapasztalatom az, hogy azok, akik a túlfizetett focisták miatt a leghangosabban hőbörögnek, csak nagyon ritkán támogatják legalább azzal a többi sportágat, hogy odakapcsolnak a tévén (nem négyévente egyszer), kommentelnek a közösségi médiában az illető posztjai alá, vagy épp bekövetik, hogy ezzel is nagyobb bázisa legyen.” Csepelyi Adrienn egy kicsit ki(f)akadt.
Talán nem árt megvizsgálni azt sem, mi húzódik a hátterében annak, hogy a focisták a nagy meccs éjszakáján nem a pihenéssel vannak elfoglalva. Teljesítménykényszer miatti szorongás? Berögzült rossz szokás a topfutballisták sajátos életmódja miatt, ami rengeteg utazással, és ezáltal elszigetelődéssel is jár?
Egy kis röhögés jöhet? Szerintünk rád fér, úgyhogy olvasd!
Az a szép zöld gyep!
„Őszintén? A legtöbbünk látta, hogy les. És? Attól még a stadion úgy ünnepelt, míg biztossá nem vált, hogy érvénytelen a gól, mintha nem lenne holnap. Hogy ennek semmi értelme, ha egyszer tudtuk, hogy les volt, és a VAR mindenképp megmutatja majd? Ó, dehogynem. Pofon egyszerű: pont azzal a néhány másodperccel több boldogság jutott nekünk ezen az Eb-n, meg az életben.” Csepelyi Adrienn és a futball filozofikus értelmezése.
Ez egy szélsőségesen szarkasztikus kvíz, elsősorban azoknak, akik szerint a foci a férfiak privilégiuma. Szerintünk nem az. Úgyhogy csak humorérzékkel és öniróniával rendelkező fociszimpatizánsok tölthetik ki!
Ha a bolti csipsznél valami egészségesebbet ropogtatnátok meccs- vagy filmnézés közben, próbáljátok ki ezeket az egyszerű és gyors házi csipszeket! Garantáltan nem fogtok többé a zacskósra vágyni.
„A hollandok egy napra fesztiválhelyszínnek nyilvánították a középkori főteret, a Rajna hídjait, a folyópartot és a teljes belvárost. Narancssárga füstgomolyagok fölött rugdosták a labdákat a tér egyik pontjáról a pár száz méterre lévő másikra, szobrok, kirakatok, kávéházi teraszok fölött.” Somos Ákos elmeséli, milyen, amikor a hollandok megszállják Bázelt.
„Én, aki elvileg mindent megtennék a gyerekemért, arra nem vagyok képes, hogy megértsem, miért jelent neki jelenleg a világnál is többet ez a sport?! Ha szélsőségesen elutasítok mindent, amire a politika ráteszi a kezét, azzal gyakorlatilag hagyom, hogy einstandolja, a kezére játszom, és ugyanolyan szélsőséges vagyok, mint akik lehazaárulóznak. Aktívan közreműködöm abban, hogy a megosztottságunk egyre mélyebb legyen. Puff neki. Ez az igazság.”