Amikor arról mesélek a 17 éves gyerekemnek, hogy telefonfülkéből hívogattam a barátaimat, amikor annyi idős voltam, mint ő, és miközben beszélgettünk, dühös emberek dörömböltek az üvegajtón, az arcán pontosan az az empatikus mosoly és hitetlenkedés jelenik meg, mint amikor arról hall, hogy az ükapja hazagyalogolt 1917-ben Vlagyivosztokból (Google Maps nélkül).
Az okoseszközök és a mesterséges intelligencia utat törtek a hálószobánkba. Legyen szó robotokkal való szexről, vagy arról, hogy avatárként virtuális randevúkra megyünk, mielőtt személyesen találkoznánk a másikkal, a lehetőségek száma ma már gyakorlatilag végtelen.
A magyar oktatási rendszer nemzetközi összevetésben is alulteljesít – a jelen problémáiról és a jövő kérdéseiről egy érdekes konferencián beszélgettek szakemberek:
Mi a véleménye egy közel nyolcvanéves nagymamának a mai mobilozó fiatalokról? És mit tanulhat tőle a negyvenöt évvel fiatalabb unokája?
Koren Balázs tanárként és négygyerekes apaként is azt gondolja, teljesen oké, ha valamihez a diák jobban ért, a tudásmegosztás fontos előrelépés lenne a jelenlegi oktatási rendszerben is. Oda-vissza kellene tanulni egymástól.
„Szerintem viszont az első lépést nekünk, idősebbeknek kell megtenni. Nekünk kell keresni a lehetőséget a beszélgetésre, kapcsolódásra, hiszen mi vagyunk a tapasztaltabbak, a bölcsebbek. Mindezt pedig empátiával és megengedéssel kell tenni: nem kell a bölcsességünkkel meg a tapasztalatunkkal rájuk telepedni” – vallja Endrei Judit. Olvasd el a vele és Ung Danival készült interjút:
Nemcsak a fizikai világban fontos, hogy akadálymentesítsük a környezetünket, hanem ugyanilyen elengedhetetlen, hogy a digitális térben se ütközzenek akadályokba azok, akik valamilyen testi kihívással élnek. Erről szól egy igazán érdekes podcast, amit Dián Dóri ajánl nektek:
Sokat hallani mostanában arról, hogy meg kell tanulnunk élni az „új normálisban”, alkalmazkodni egy hibrid világhoz. Mit jelent ez a gyakorlatban? Mit gondol erről egy kamaszokkal foglalkozó mediátor, egy tinédzsereket mentoráló író, és egy vezető kommunikációs szakember? Íme:
Nem kisnyugdíjas. De ha eláruljuk, kicsoda, akkor nem fogjátok elhinni, hogy van ember, aki ezt a nevet adta neki. Pedig van. Fiala Borcsa.