A „scattelés” egy hangzók és szótagok véletlenszerű összefűzéséből létrejövő improvizációs énektechnika. Scatman John azért használta, mert a halandzsázás közben felszabadultan dadoghatott is akár, senki sem bántotta érte.
Jocó bácsitól gyakran megkérdezik, mit szólna most őhozzá a mezítlábas, dadogós, papkeszi kisfiút, aki egykor volt? Íme, a válasza:
A beszédhibások sokszor még mindig gúnyolódások, megszégyenítések célpontjai. Szerzőnk a saját bőrén is tapasztalta ezt:
Lázár Ervin meséi nemcsak elvarázsolnak, de olykor tényleges segítséget jelentenek, például abban, hogy valaki úrrá legyen a gyerekkori beszédhibáin, vagy később, felnőttkorában a gyászán.
„Attól, hogy dadogsz, még lehetsz király. Vagy amit csak szeretnél!” – állítja logopédusként dolgozó vendégszerzőnk, aki azt is elárulja, mit tehetünk mi azért, hogy beszédhibával bajlódó társunk könnyebben elmondhassa a gondolatait.
„Miért egy dadogóst kellett megkérdezni, miért nem lehetett egy »normális« embert megszólaltatni?” Jocó bát sem kímélik a kommentelők, ahogy senkit sem, de ezúttal nem tudja szó nélkül hagyni a bántást:
A szavaknak súlya van, az embereknek pedig felelősségük.
Őszinte vallomás Jocó bácsitól, aki kisgyerek kora óta dadog. Azt hiszem, ezzel az írásával (is) nagyon sok mindenkinek fog tudni segíteni.