„A kispadon ülök, és látom, hogy milyen ügyesen játszik az öcsém. Nyilván a saját csapatomnak drukkolok, de amikor felmegyek a pályára, akkor ez nem mindig áll át a fejemben.” Igazi örömbeszélgetés sok-sok nevetéssel és egymás ugratásával három fiútestvérrel, akiknek gyerekkorában a közös sportolás volt az összekovácsoló erő, melynek hatása egy életre elkíséri őket.
Amikor még van kedve segíteni, akkor sokkal több melót csinál vele. Mire már tényleg hasznos munkát tudna végezni, semmi kedve hozzá. Hogy lehet elkapni az ideális pillanatot a gyerekek bevonására a házimunkába, amikor tőlünk sem azt látják, hogy sugárzó boldogsággal az arcunkon ganézzuk a lakást?!
„Három gyereket neveltem fel, még csak kezet sem emeltem rátok, mégis mindig szót fogadtatok. Vigyáztam rátok, a széltől is óvtalak benneteket, és akkor nem hiszed el, hogy az egy szem unokámról tudok felelősen gondoskodni?!” – Az örök érvényű szülő–nagyszülő konfliktusokról fantáziáltunk…
Egyes esetekben kártékony, ha elfojtjuk a negatív érzéseinket, van, amikor viszont éppen azzal menthetünk meg egy kapcsolatot, hogy csendben maradunk.
Folyamatosan változunk, és nem biztos, hogy ugyanúgy, mint a partnerünk. A konfliktusok fájdalmasak, de segítenhetnek, hogy a párkapcsolatunk ismét felvegye életünk alakját.
„Elegem van, hogy soha nem vagy képes rendesen elmosni a tejhabosítót!” – ha tippelnetek kellene, egy munkahelyen vagy egy otthoni konyhában hangzik el nagyobb eséllyel ez a mondat, mit mondanátok? És ha elhangzik, vajon oda vezet, hogy a megszólított fél ezentúl jobban figyel a tejhabosítóra?
Ha a kapcsolat véget is ér, a gyerekek révén az egykori házas felek akkor is szülőpárok maradnak. Hogyan lehet elválni úgy, hogy ne forduljon sárdobálásba a viszony, hogy a (jogos) sértettségek ne pusztítsanak el mindent maguk körül?
Sokan gondolják úgy, hogy mindenképp ki kell beszélnünk magunkból a konfliktusokat a párunkkal, mielőtt lefeküdnénk aludni. De biztosan ez a sírig tartó boldogság kulcsa? Vagy inkább kontraproduktív, ha fáradtan még ki is véreztetjük egymást? Szabó Anna Eszter igyekezett minden oldalról megvizsgálni a kérdést.
Ti hány boldog kapcsolatot ismertek? – kérdi a szerző.
Egy borsodi kis faluban segíteni a cigány gyerekeknek nem mindig hálás feladat, néha a legjobb szándék ellenére is kemény konfliktusok generálódnak, amik akár kiabálásba, fenyegetésbe is torkollhatnak. De akár dicséret éri a segítőt, akár szidás, sohasem szabad szem elől téveszteni a fő célt: a gyerekek érdeke mindenekfelett áll.