Vinetta. Mi otthon, Székelyföldön, a Nyárádmente felső részén, így ejtjük. Két t-vel. Pedig pontosan tudjuk, hogy ez a megnevezés a padlizsán román megfelelőjéből ered, és román társaink egy t-vel egyszerűen csak vinetének nevezik. Egyesek szerint ez már a nyelvromlás maga, de mit van mit tenni, ha így jön a szánkra?
Te melyik csapatot erősíted, azokét, akik grammra pontosan ragaszkodnak mindenhez egy adott receptben, vagy azokét, akik ki sem nyitják a szakácskönyvet, csak mennek a saját fejük után, lesz, ami lesz alapon?
Nagy, lila és fényes. Mi az?
Végy egy padlizsánt. Vagy ha már megvetted, ne dobd ki!
Béres Alexandra törött ujjal is megállta a helyét a konyhában! A váratlan sérülés története mellett Borcsával kitárgyalták a nők viszonyát a testükhöz, a korukhoz és a sporthoz, közben sült a padlizsán és a kofta. Kóstolás előtt pedig a hosszú házasság titkát is megfejtették. Ha esetleg ebből bármi érdekel benneteket, nézzétek meg a videót.
Nyolcvankét nap alatt a zöldségtengely körül
Csak annyit mondok: péntek délben, amikor ezt ettük az irodában, öt teljes percig (némi rágcsálással kevert) boldog csönd uralkodott az étkezőasztalnál.
„Kenyérre kenem, és nagyot harapok. Füstös és savanykás íz. Lehunyom a szemem, és odaképzelem magam a teraszra.”
Nyamm! Nyamm, nyamm, nyamm! Bocs, teli szájjal nem beszélünk. Inkább olvasd!