A világutazó Trembácz Éva Zsuzsa – aki a világ számos pontján élt – azt vallja, hogy a tökéletes boldogságot egy olyan prózai dolog is jelentheti, mint az, hogy valaki elmosogat helyetted.
Mi történik a barátságokkal, ha az ember férjez megy? Egy külföldihez. És még el is költözik. Külföldre.
Na, ki bírta jobban az időzónák átrepülése utáni jet-laget? Az anya vagy a gyerek?
„Egyszer valaki azt mondta, hogy az amerikaiak olyanok, mint a barack, a magyarok pedig, mint a dió. Míg az előbbi könnyen megnyílik és közel enged, van egy pont, ahonnan nem lehet beljebb jutni. Az utóbbit nehezebb megnyitni, de ha ez sikerül, akkor mindent feltár."
Vicces, szomorú, elgondolkodtató és meghökkentő reakciókat is kapott már a kilenc éve külföldön élő szerzőnk a magyarságára, aki négy kontinensről gyűjtötte be tapasztalatait. Most a legjellemzőbbeket osztjuk meg veletek.
Egyáltalán nem gondoljuk, hogy az amerikaiakat mindenáron mindenben majmolni kell. Viszont az kétségtelen, hogy néhány dologban – például saját maguk „eladásában" – sokkal jobbak nálunk...
Hejj, iskola, iskola, de sok gyerek jár oda... akarjuk mondani, hejj bölcsőde, bölcsőde, de sok gyerek jár oda! Mármint Amerikában. Ahol a rendszer (sok)mindent máshogy csinál. Az anyukáknak nem jár gyes, sokan hetekkel szülés után kénytelenek visszaállni dolgozni. De hogyan oldják meg a gyerekfelügyeletet?
Óriási erőfeszítéseket tett és tesz vendégszerzőnk, hogy a külföldön született lánya az anyanyelvén keresztül is megőrizze a magyar identitását. Tényleg, ti mit tennétek hasonló helyzetben?
„A gonosz diadalához annyi kell, hogy a jók tétlenek maradjanak." – olvasható az üzenet a srebrenicai mészárlás emlékét őrző szarajevói galéria falán. 1995. július 11-én egy szerb félkatonai csoport 8300 ártatlan bosnyák férfit és fiút mészárolt le. A seb máig nem gyógyult be, mert az ország képtelen valóban szembenézni saját történelmével...