„Hazakísér egy darabig, és ahogy sétálunk, egyszercsak rám néz, hogy mondani akarok-e valamit, de nem, ő akar. Hogy végülis ő egy olyan kapcsolatot keres, amit egyrészt nem hívunk annak semmiféleképpen, és amiben nincs rajta semmi nyomás, hogy beszéljünk és találkozzunk, kedve szerint járkálhat ki-be az életemben és a testemben, és ha nekem ez rosszul esik, akkor lécci legalább ne tegyem szóvá, mert nem akarja magát ettől rosszul érezni."
Egyre több fiatal nő és férfi éri el a húszas, harmincas, sőt negyvenes éveit úgy, hogy még sosem volt párkapcsolata. A Z generáció tagjai egyre szkeptikusabban tekintenek a romantikus szerelemre: gyanakvóak, óvatosak, vagy egyszerűen nem hisznek már benne? Vajon lehet boldog, egészséges felnőtt az, aki kimarad az első szerelmek viharából?
Vajon megváltoztatja-e két összetartozó ember életét az esküvő, ha már amúgy is régebb óta együtt élnek? Mit ad a kapcsolathoz a „papír”?
„Ha valaki nagyon fél, három dolgot tehet: menekül, támad, vagy halottnak tetteti magát. Mindhárom stratégia megvalósítható párkapcsolatban is.”
„Az életem tele volt olyan helyzetekkel, amikor dőlni kezdtek a dominók, és én történetesen épp ott álltam a sor legvégén. Most is ez történik. Úgyhogy most vagy eldőlök, mert rám került a sor, aztán fekszem csendben, rajtam a dominókupaccal... vagy szépen odébb sétálok.”
„Bűvölő illúziók nyomában járunk, a jó helyett a legjobbra várunk, mert biztosan tudjuk, hogy létezik a legjobb. A legjobb, aki lehet bárhol a világon." – Vadházasság, élettársi kapcsolat, elköteleződés-fóbia, „rendes" férfiak, „jóravaló" asszonyok. Hogy állunk a párkapcsolatokkal 2016-ban a pszichológus szerint?