Címke: kamasz

A Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítványt a téli szünetben is rengetegen keresik meg: kamaszok és húszas éveikben járó fiatalok, akik szoronganak, magányosak, gyermekotthonokban, diszfunkcionális családokban élnek – és olykor már az öngyilkossággal is viccelnek. De milyen jelek utalnak arra, hogy egy gyerek valóban nincs jól?

A Harry Potter és A Gyűrűk Ura végre felkerült az ajánlott olvasmányok listájára, de a kötelezők terén aligha van változás. Pedig rengeteg olyan könyv létezik, ami elindíthatná az olvasás útján a kamaszokat. Újraolvasó.

Lányok serdülése, pubertás jelei, első menstruáció – minden, amit egy szülőnek tudnia kell a kamaszkor kezdetéről.

Nem is olyan régen még természetesnek számított, ha egy 12 éves lány nem volt tetőtől talpig csupasz, a szőrtelenítés a középiskoláig nem merült fel témaként. Ma más a helyzet: ebben a korban már nagyon sokan gyantáztatnak, sőt sok lány már 11-12 évesen körmöshöz jár, gyakran éppen az anyjuk kíséretében. Azt, hogy a kamaszkor évekkel – a lányoknál 3-4 évvel – korábbra tolódott, megfejeli a közösségi médiából rájuk zúduló elváráshalmaz, a szülők pedig kínkeservesen egyensúlyoznak az elveik és a korszellem között.

Egy átlagos gimnazista számára a kiváló érettségi eredmények elérése és a jó egyetemre való bekerülés alapelvárás, a hajtás pedig természetes. Akkor is, ha fáradt, ha nem bírja, ha közben nem marad idő minőségi pihenésre, kikapcsolódásra, vagy látszólag céltalan semmittevésre. Pedig a kiégés és az érzelmi eltávolodás okos döntésekkel és tudatos életvezetéssel kamaszkorban is megelőzhető.

Az önsértés figyelemfelhívás. A belső feszültségek, traumák és érzelmi elfojtások fájdalmas lenyomata, amivel egyre több fiatal küzd világszerte. Hogyan ismerhetjük fel a jeleket, mit tehetnek a szülők és a barátok? Ennek járt utána dr. Fehér Tibor Dániel klinikai szakpszichológussal és Reményiné Csekeő Borbála családterapeutával, a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány szakmai vezetőjével Simon Eszter.

A fesztivál kamaszként egy fantasztikus hely, ahol bármi megtörténhet, mindenki barát, és egy idegennel áttáncolni a holnapba teljesen természetes. Ezért is olyan nehéz felnőttként felismerni: a szimatszatyrot felváltotta az okosmobil, és bár te már csak egy-egy koncertre dugod ki az orrod, a gyereked saját jogán, nélküled kezdi a fesztiválszezont.

Minek ment oda, minek sminkelte magát, miért öltözött ki – úgy néz ki, mint egy felnőtt, ne csodálkozzon, ha megerőszakolják. A kamasz áldozatokkal kevésbé együttérző a magyar társadalom, mint a kisgyerekekkel.

„Ki vagyok én? Mi dolgom a világban? Hogyan gondolkodom?” – olyan alapkérdések, amelyek ma is foglalkoztatják a fiatalokat, a válaszokhoz pedig sokszor különböző szerepeket kipróbálva lehet közelebb jutni.

Az iskolai dresszkódokkal az (is) a baj, hogy világszerte nagyobb arányban érintik hátrányosan a lányokat, illetve a kisebbségi csoportok tagjait, míg a fiúk öltözködéséről általában kevesebb szó esik.