„A gyomrunkban érezzük az egyre feljebb kúszó szorítást, amikor a tanulókkal együtt szembesülünk azzal, hogyan játssza ki őket egymás ellen a hideg és mérhetetlenül cinikus hatalmi gépezet. Nincs menekvés.”
„Veszítünk vagy nyerünk, egy biztos: a választások után vásárolni megyünk” – mondta a Fülöp-szigeteki elnökné, aki két évtizedig sanyargatta a népét csak azért, hogy drága holmikban páváskodhasson. Szerencséjére (majdnem) mindent megbocsátottak neki.
Ha csendben maradok, láthatatlan leszek?
Ha kiabálok, észre fognak venni?
Ha észrevesznek, félnem kell?
Ha egyedül szólalok meg, az ér valamit?
„Pont nyolc évvel ezelőtt ezen a napon Gambiában voltam, most meg Erzsi nyávog, hogy hol a reggeli.
Így múlik el a világ dicsősége – és már takarítom is a macskaalmot, közben pedig törnek fel a gambiai emlékek.”
Hiánypótló gyorstalpaló azoknak, akiknek még nem késő. (Vigyázat: a cikk iróniát is előállító gyártósoron készült!)
Már csak egy bő hónapig láthatók a Nemzeti Galériában az 1910-20-as évek orosz avantgárd festményei, amelyeket most először mutatnak be Magyarországon. Ujvári Bea megnézte, belelkesedett, és arra figyelmeztet, hogy ki ne hagyd!