A sok jó emlék mellett mindenkinek vannak rossz emlékei is az iskoláról. Összeszedtük a leggyakoribb félelmeinket, mindazt, amitől diákként a leginkább rettegtünk, ha van kedvetek, folytassátok a sort. Le a lidércekkel!
A beszédhibások sokszor még mindig gúnyolódások, megszégyenítések célpontjai. Szerzőnk a saját bőrén is tapasztalta ezt:
Megbántott, de bocsánatkérés helyett lepattint: főj csak a saját levedben. Tudja, hogy megbántottak, de nem áll melléd, nem áll ki érted – hallgat. Olyan sokszor szívódik fel, hogy már annak is örülsz, ha felbukkan, bármit vétett is ellened. Bántalmazás sunnyogással. És társai.
A sok jó emlék mellett mindenkinek vannak rossz emlékei is az iskoláról. Összeszedtük a leggyakoribb félelmeinket, mindazt, amitől diákként a leginkább rettegtünk, ha van kedvetek, folytassátok a sort. Le a lidércekkel!
Ma a felső tagozatos gyerekek tizenöt százalékát hetente legalább egyszer zaklatják kortársai, negyvennyolc százalékuk került már áldozat szerepébe. Mit tehetünk ez ellen? Mert hogy tenni kell, az nem kérdés!
„Bárhova megyek, azt érzem, mindenki engem bámul, és arra várnak, hogy valami hibát kövessek el, rosszul lépjek vagy kiessen a számból az alma, hogy aztán közröhej tárgyává tegyenek.”
A kiközösítés minden gyerek számára traumatikus élmény, de nem csak nekik. A szülőktől a környezetig mindenki szív, sőt még az „elkövető” is.
Rengetegen elolvastátok múlt héten a búcsúlevelet, amit az édesanyja írt az egykori Jázminnak. Most pedig itt az apa üdvözlete Tóbiásnak, és mindannyiunknak, fontos kérdésekről:
Mit tehetsz, amikor kiderül, hogy a gyereked transznemű? Éva a következőt tette: elsiratta és meggyászolta azt, akinek hitte, és elfogadta őt annak, akinek született. Mert Jázmin-Tóbiás a gyereke. Bármilyen nemű, akkor is az övé. Megrázó, felkavaró és főleg: igaz történet.