Vendégszerzőnk az elmúlt nyolc évet a hazájától távol töltötte. Kontinensről kontinensre költöznek a férjével, attól függően, hogy az élet hova szólítja őket. Bő három éve pedig már a kislányuk is velük költözik. Vajon milyen gyerekkora van valakinek, aki ebbe az életformába született bele?
Csak 21 sor. De mennyi minden van benne! Esti olvasnivaló Szentesi Évától.
Egy apa meg a lánya. És a tanulság, hogy az elmúlással nem ér véget az élet. Sőt! Van, hogy csak akkor kezdődik igazán. Olvasónk megható levele édesapjának, aki már nem él, de mégis minden nap vele van.
Rengetegen vagyunk, akik kényszerűségből megtanultunk együtt élni a hiánnyal. Mondjuk az apa hiányával. Olvasónk, Kata felnőtt fejjel jött rá, hogy talán másként is lehetett volna... de addigra már nem maradt elegendő idő a közös feldolgozásra. Szép és szomorú esti olvasnivaló. Veled is megtörténhet.
Elolvasod. Részleteiben vagy egészében nagyon ismerős. A jelened. Vagy a múltad. Esetleg mindkettő. És ismeretlenül is drukkolsz a szerzőnek – nem tudod, csak úgy érzed: megérdemli. Este olvasd, akkor a legjobb...
Ez a szöveg énekel. De úgy énekel, hogy közben kénytelen vagy visszatartani a levegőt. Simogat és fojtogat. Van benne dráma és szépség, keserű méz és Zelk Zoltán. Ott van az anya, és ott a hiánya. Gratulálunk!
Anyák napi pályázatunk harmadik helyezettjének írásából egyszerre süt a nyers fájdalom és a remény. Olyan sokunk fájdalmáról ír... és olyan jól!