Amerikában természetes, hogy a középiskolások maguk keresik meg a zsebpénzüket. Nálunk az utóbbi évtizedekben nem volt szokás 18 év alatt dolgozni, de most kezd egyre jobban elterjedni.
Kihez fordulhat az, akinek nincs pénze ügyvédre?
Novella… vagy mégsem?
Végzet- vagy megoldáspárti vagy? Teszteld le magad, és kiderül!
Te rájössz, kit keresnek a munkaadók?
Szívet tépő látvány a rács mögött várakozó ebek szomorú szeme, amiből süt, hogy nem értik, miért kerültek ide. Pedig az Illatos úti telep munkatársai mindent megtesznek azért, hogy valakinek hű társai legyenek.
„Szia, ez csak egy kis emlékeztető, küldtem neked egy órája e-mailt, de még nem válaszoltál. Megkaptad?”
Még mindig nyomasztjuk egymást a megjegyzésekkel, a szurkálódással, a lapos pillantásokkal. Mikor jutunk el oda, hogy mindenkinek joga legyen úgy dönteni, ahogy neki jó? Ugyanis az a jó a családjának is.
Hat hétre indult, öt évre ragadt Kambodzsában. Most vega street food büfét üzemeltet, és környezettudatosságra neveli a helyieket.
„Valahányszor arról panaszkodsz, hogy milyen nehéz és fárasztó dolog kreatívnak lenni, az ihlet sértetten meghátrál előled. Mintha az inspiráció feltartaná a kezét, miközben így szól: »Bocs, haver! Nem tudtam, hogy a jelenlétem ennyire megterhelő. Akkor én fogom a kalapom, és viszlát!«”