A 86 éves Eörs amerikai és kanadai egyetemeken tanított matematikát, Szváziföldön házat építtetett, majd hazaköltözött Magyarországra. Jelenleg a Menhely Alapítvány Vajdahunyad utcai Hajléktalan Otthonában él.
10 magyar hajléktalanból 4 számolt be pszichiátriai betegségről, és minden második esetében közepes vagy magas kockázata van a poszttraumásstressz-szindrómának. Nagyon nagy százalékukat érinti a major depresszió, a skizofrénia, a pszichotikus szintű kényszer, valamint a személyiség- és pánikzavar – és ezek nagy része sokszor nem a hajléktalanság következménye, hanem előzménye.
Egy személyiségfejlődés fázisai, amelynek hatására barátság született egy eleinte szkeptikus, elzárkózó nő, és egy őszinte, szeretetteljes hajléktalan férfi között.
Amikor valaki láthatatlanná válik a szemünkben, az neki is feltűnik, ezáltal egyre inkább önmagát is semminek érezheti.
Ismerjétek meg Szuna Istvánt, akivel talán már összefutottatok ti is a Jászai Mari téren, ahol a Fedél Nélkült árulja hóban, fagyban, nagy melegben, stroke után… hosszú évek óta. Iliás-Nagy Katalin vele töltött egy napot.
Ez egy elképesztő történet – és ami még hihetetlenebb: az élet írta.
Két testvér, akiknek – bár ugyanazok a traumáik, a megküzdési stratégiáik merőben különböznek. Így lesz végül, hogy az egyik kénytelen a bátyja hamvaival a hátizsákjában végigsétálni a városon, meglátogatva a közös életük különböző helyszíneit, hogy végső búcsút vegyen a földi világtól.
„Legyen vidám napja” – akkor ez ennyire egyszerű?
Egy cargo bicikli, egy csomó hamburger, és sok jóllakott ember.
Ez a „játék”, a fodrász, a kozmetika, a smink voltaképpen csak egy jó buli, egy–két óra, és vége. Az, hogy mekkora örömöt lehet ezzel a kis dologgal okozni ezeknek a nőknek, már önmagában is megrázó.