A némafilm eltűnésével egy univerzális, művészi nyelv veszett el
Szénnel vastagon kihúzott szemek, csücsöri ajkak, bubifrizura és széles gesztusok, dagályos érzelmek – általában ez jut eszünkbe a némafilmről, pedig annyival több volt benne!
Szénnel vastagon kihúzott szemek, csücsöri ajkak, bubifrizura és széles gesztusok, dagályos érzelmek – általában ez jut eszünkbe a némafilmről, pedig annyival több volt benne!
Nemcsak azért becsüljük, mert magyar származású, de azért azt se felejtsük el!
Tegye fel a kezét, akinek nincs a kedvenc filmjei között a Hair! Vagy az Amadeus! Akkor ünnepeljük a rendezőjét, akinek tegnap volt a születésnapja, és még mindig utolérhetetlen. Kár, hogy már nincs köztünk!
Nem hunyhatunk többé szemet afölött, ami a színfalak mögött történik.
„Mondd el a másik lánynak, hogy mit imádsz benne! Meglepődnél, ha tudnád, milyen sokan vannak, akiknek nem mondták el még soha. Sem otthon, sem az iskolában. Úgy pedig elég nehéz pozitív önképet kialakítani, ha soha nem láttad magadban a szépet, és soha nem hallottad senkitől, hogy szép vagy.”
„És bár a nőknek ma már nemcsak a sikoltozás és kétségbeesés a feladata, sőt, a végén ők húzzák ki a férfiakat a bajból, de a legjobb, ha még mindig egy szál fehérneműben teszik ezt. Hát nem agyrém?”
És neked melyik volt idén a legnagyobb filmélményed?
Emberek, figyeljetek a 82 éves Jane Fondára, akit az idén ősszel négyszer vettek őrizetbe a washingtoni klímatüntetéseken, és aki szokatlanul nyíltan beszél a plasztikai beavatkozásairól, a férfiakhoz fűződő viszonyáról, az öregedésről, az önhánytatásról, a mérgező szüleiről, és úgy egyáltalán: mindenről.
Kinek melyik mese passzol leginkább az életére?