Aranka három éve él hajléktalanként. Előtte gazdasági vonalon dolgozott a médiában és a Parlamentben is, de volt jól menő vállalkozása is, a munkáin keresztül pedig bejárta a fél világot. Most elmeséli, milyen tényezők sodorták bele jelenlegi helyzetébe, mik a kilátásai, és mik azok a dolgok, amik nap mint nap erőt adnak neki.
Augusztus 21-től szabálysértésnek minősül és pénzbírsággal lesz büntethető, ha valaki állattal kéreget Magyarországon. Mit jelent ez a hajléktalanok számára? És mit tudnak értük tenni a szociális intézmények?
Segélykilátás címmel mutatta be az Utcajogász legújabb vitaszínházát. Az izgalmas műfajú előadás tulajdonképpen olyan, mint egy interaktív társasjáték, egy Gazdálkodj okosan! reality, ahol a résztvevők a két színész-játékvezető irányításával gondolkoznak el azon, mit is jelent, és meddig terjed az emberi méltóság, és mire elegendő 22.800 forint. Ennyit kap ugyanis kézhez egy hónapban az, aki bizonyítja: valóban rászoruló.
Aranka egyik legcsodálatosabb tulajdonsága, hogy ő nem vak embernek észleli önmagát. Annak ellenére, hogy vakon született. Fiatal lány korában komoly eredményeket ért el a sportban, szült és felnevelt kilenc gyereket, de még egészségügyi iskolába is felvételizett. Elutasították, úgyhogy máshogy segíti az embereket. Mindig mindenkihez van egy jó szava, mosolya, vigasztaló ölelése – kinek mire van épp szüksége.
Agresszív apja házilag írt büntető törvénykönyv alapján fegyelmezte, az iskolatársai rendszeresen verték, a környezetében pedig senki nem volt, akihez a gondjaival fordulhatott volna. Saci útja a terrorban megélt gyerekkortól az öngyilkossági kísérleteken a pszichiátriai kezeléseken át egészen odáig, hogy ma kimondhassa: „jól vagyok”.
Szinyákovocs Béla élete olyan, mint egy hullámvasút, ami inkább csak a mélybe szeret tartani. A kisebb felívelések után Béla egyre lejjebb került, míg aztán testileg és lelkileg tönkre nem tette az alkohol, a reményvesztettség és az alvilági élet. Végső elkeseredésében Istenhez fordult, és azt mondja: azzal az első imával vett 180 fokos fordulatot a sorsa.
Krízisidőszak van, a kinti hőmérséklet a következő hónapokban nem nagyon fog elmozdulni a fagyponttól. Felmerül egy igen fontos kérdés: mi lesz azokkal, akik az utcán kénytelenek élni? Vajon miért nem veszik igénybe a hajléktalanszállók által nyújtott szolgáltatásokat? Erre kerestek választ szakemberek.
Tíz éve lényegében nem csökkenő lakhatási szegénység, és egy lakástámogatási rendszer, amely több sebből vérzik. Mutatjuk a problémákat.
Iza 28 éves, egy éve él a gödöllői Családok Átmeneti Otthonában a párjával és a három gyerekével. Nagyon nehéz múltat tudhat maga mögött, és a jövőjét illetően is úgy érzi, nincsenek jó kilátásai. De azért az erős ellenszél, és minden kihívás ellenére is igyekszik boldogulni.
Miért vannak ma Magyarországon többgenerációs hajléktalan családok? A válaszban a súlyos aluliskolázottság, a durván alulfizetett munkák, az örökös létbizonytalanság, a megtartó háló hiánya, a fogamzásgátlási szegénység ugyanúgy ott van, mint a problémát újratermelő állami gondozás.