Voltak idők, és vannak még mindig olyan helyek és állapotok, amikor az ember nem feltétlenül örül, hogy van lyuk a fenekén. Avagy: örülj, ha üríthetsz!
Itt az ideje, hogy leszámoljunk a hajléktalansággal kapcsolatos tév- és előítéletekkel, és többé ne tartsuk el magunktól úgy ezt az össztársadalmi problémát, mintha minket ez egyáltalán nem érintene.
A hajléktalanság még mindig tabu Magyarországon. Rengeteg a hozzá kapcsolódó sztereotípia, holott számtalan ok vezethet ahhoz, hogy valaki elveszti az otthonát, és fedél nélkülivé válik – a Van Esély Alapítvány ezekben az esetekben segít.
Naponta megyünk el mellettük, szinte már észre sem vesszük őket, nemhogy az életükön gondolkoznánk. Ám érdemes egy kicsit jobban belelátni a helyzetükbe, hogy észrevegyük, mennyi különdéle sors bújik meg az utcák árnyai között. Beszélgessünk egy fontos ügyről A láthatatlanok című film kapcsán.
„Betakarom Marikát, a vállára rakom a kezem, és azt érzem, hogy képtelen vagyok otthagyni. Halkan megkérdezem tőle újfent, hogy orvoshoz sem jönne-e velünk, de ő megint elutasít, és eltűnik a takaró alatt.”
Amikor valóban szükség van rád, kevés ahhoz fogható érzés létezik.
Az a legjobb ebben a könyvben a humora mellett, hogy nem akar tabukat döntögetni. Mégis megteszi.
Ugye, mindenkit megillet(ne) egy hely, ahol ünnepelhet?
„De ez a kolduslány nem hagyott nyugodni, mellette nem lehetett csak úgy elhajtani.”
Hogyan beszélj a gyerekeddel a hajléktalanokról: kérdések és lehetséges válaszok.