Takács Attila nagyon jól élt, volt szép családja, otthona, barátai – nem lehetett oka panaszra. Aztán egy nap mégis ott találta magát egy padon, egy árva fillér, barátok, támogatás, család nélkül.
Kertes házában Kati egykor 30 fős családi összejöveteleket tartott, és a férjével Görögországba járt nyaralni. Aztán történt pár dolog, és egy nap a hajléktalanszállón kötött ki.
„A dokumentumfilmekben nincsenek oldalak, nincsenek hírek és álhírek, és nincsenek igazságok. Csak egy igazság van: az emberi szenvedésé” - írja Gyárfás Dorka, aki az egyik legjobb magyar filmfesztivál, a Verzió kínálatából ajánl három filmet. Azoknak, akik nem takarják el a szemük elől a valóságunkat.
Ismerjétek meg Andrea történetét, aki sok nehézség, hányattatás, alkoholbetegség és utcán töltött éjszakák után most azt mondja: 2023 neki a csodák éve. A fiával – közel három évtized után – úgy tűnik, végre elkezdhetik felépíteni a kapcsolatukat.
„Apám lett volna a legjobb dolog, hogy ha ott van az életemben. De nem volt ott. Lehet, hogy emiatt van, hogy nekem az okoz örömöt, ha másnak segíthetek, legalább egy-két dologban” – mondja a négygyerekes édesanya, Zsülietta. Ismerjétek meg a történetét új sorozatunkban, amelyet ma, a hajléktalanság világnapján indítunk, és amelyben nélkülözésben élő emberekkel beszélget Fiala Borcsa.
A prostitúció, a szerhasználat, a mentális betegségek generációkon átívelő köreit mutatja be Mark Laita videósorozata. Maga a tömény nyomor, mégis érdemes megnézni.
Mitől lesz valaki az alkohol rabja? Mi segíthet a legtöbbet a leszokásban? Milyen az élet egy alkoholbeteg szülő mellett? Nagyon fontos kérdésekről esett szó a Dózsa György úti hajléktalanszálló beszélgetős klubjában, amely májusban a szenvedélybetegségek témáját járta körbe.
Egy édesanya, aki olyan korán meghal, hogy szinte emlék sem marad utána. Egy apa, aki nem jól szeret. Egy mostohaanya, aki legszívesebben kiradírozna a világból. Egy testvér, aki inkább magát pusztítja el lassan, de biztosan. Egy nehéz élet.
Voltak idők, és vannak még mindig olyan helyek és állapotok, amikor az ember nem feltétlenül örül, hogy van lyuk a fenekén. Avagy: örülj, ha üríthetsz!
Itt az ideje, hogy leszámoljunk a hajléktalansággal kapcsolatos tév- és előítéletekkel, és többé ne tartsuk el magunktól úgy ezt az össztársadalmi problémát, mintha minket ez egyáltalán nem érintene.