Steiner Kristóf mindig is szabad lélek volt, aki nem kötött kompromisszumot, ha önazonosságról, hitelességről, saját magának elfogadásáról vagy felvállalásáról volt szó, még ha emiatt a tanáraival, a környezetével, a kommentelőkkel vagy a közösségi média tiltó robotjaival kellett szembe szállnia.
Tabuk nélkül a meztelenségről – a gyerekek előtt is.
Fiatal nőként (pláne előnyös külsővel) az embernek folyton tepernie kell azért, hogy elhiggyék róla: a fejében is van valami, de még speciálisabb helyzet, ha színésznő az illető, és a szerepeiben a szexualitását is kell használnia. Erről beszél mostanában az interjúiban az Eufória egyik szereplője.
Tudjátok, hogy érzi magát meztelenül Oszvald Marika? Elhiszitek, hogy a hetven fölött is cigánykerekező, örök gyerek szubrett pontosan annyi idősnek érzi magát, mint amennyi? Az új díszletben, de a régi mélységgel és őszinteséggel készült Te+én adásából ezt is megtudhatjátok!
„Millió okot tudnék felsorolni arra vonatkozóan, miért szeretek »villantani« a közösségi oldalaimon (és bármily hihetetlen, a céltalan provokáció nem tartozik közéjük), de a legfontosabb, hogy hiszek benne: ha normalizáljuk az intimitást, a testiséget és a meztelenséget, akkor sokkal kevesebb nyomorult lelkű, öngyűlölő gyerek és felnőtt végez majd roncsként az élet iskolájában.”
Túl mély dekoltázs, túl rövid szoknya.
Csinos formák az Instagramról, és ami mögötte van.
A kérdés persze önmagában is baromság, de fel kell tennem, hogy érthetővé váljék a dilemmám: jobb előadó, értékesebb művész lesz-e valaki attól, hogy decensen öltözik? Vagy fordítva: ront-e a művészi értéken az, ha az illető szexin vonaglik a színpadon?
A szülőn óriási a teher, hogy megóvja valahogy gyermekét a – szexualitásról esetleg hamis képzeteket keltő – pornográf tartalmaktól. Nem egyszerű a kontroll, mert például, miközben a szabályzat szerint még egy mellbimbó sem látszhat a közösségi oldalak posztjaiban, rengeteg – sokkal inkább – felnőtt tartalom simán átmegy a szűrőn, például rajzos formában.
„Hiszem, hogy amíg sem önmagamat, sem másokat nem bántok a döntéseimmel, jogot formálhatok magamnak arra, hogy pontosan azt tegyem, amihez kedvem szottyan, ami inspirál, és amiben hiszek.”