„Amikor megérkeztem a táborba, bevallom, egyfajta félelmet éreztem. Tulajdonképpen féltettem őket magamtól, mintha porcelánból lennének. Csak nehogy összetörjem őket – gondoltam. Nehogy egy óvatlan mozdulatot tegyek, olyat mondjak, úgy mondjam, hangosan, halkan, vagy úgy nézzek rá, félelemmel a szememben. Hiszen, ha a betegségről nem is beszélünk, egy pillantás is beszédes tud lenni.”
Egy házasság díszletei.
Az utolsó kapcsolja le a villanyt...
Negyven centi haj, mely összeköti a lányt régen elhunyt, „igazi nő” édesanyjával.
„Rettegtem attól a naptól, amikor ki kell mondanom, hogy vége, ennyi volt. De eljött. Mert amikor kutyát veszel, felelősséget veszel. És szeretetet.”
Amikor már annyi csapás ért, hogy a rossz híreket flottul kezeled, csak a jót nem tudod elhinni...
"Amikor valaki azt mondja, hogy az anyaság a világon a legcsodálatosabb érzés, akkor elfelejti hozzátenni, hogy az ő világában a legcsodálatosabb ez a dolog."
Az őssejtek húszévnyi tárolása közel félmillió forintba kerül. Vajon felelőtlen az a szülő, aki nem veteti le – minden eshetőségre felkészülve – a köldökzsinórvért születéskor?
„Ha a gyógyszeripar az ördög, akkor szerintem a csodaszerlobbi a sátán, amelyik ugyanúgy egy mocsok, szarházi érdeket kíván képviselni: mégpedig azt, hogy minél több lóvét lehessen kaszálni a betegektől.”
Elég egyszerű kérésnek tűnt, hogy „kérlek, ne kommentelj és ne próbálj meg segíteni”. – Ám úgy látszik, mégsem volt ez olyan egyértelmű.