Huszonévesen az első komoly kapcsolat. Tudod, olyan, akit már bemutatsz a szüleidnek, nem csak a barátoknak. Aki hivatalos minden családi szülinapra, sőt a családod számon tartja az ő szülinapját, ünnepeit is, már a szülők is megismerkedtek egymással. Az első közös nyár is eltelt iskola nélkül, jönne a nagybetűs élet, amit szépen elterveztetek. És vége!
„A nő, akinek húga van, folyton aggódik. Mintha nem egy embert bíztak volna rá ötéves korában, hanem az egész emberiséget.”
Tóth Flóra annak járt utána, milyen hatással van az emberre, ha idősebb testvére(i) vannak, illetve ő hogyan befolyásolja a nővér(ek)/báty(ák) személyiségfejlődését:
A fejlődéslélektan úttörője, Granville Stanley Hall úgy vélte, „egykének lenni önmagában betegség”. Hall közel 100 éve nem él, de az egyedüli gyerekekkel kapcsolatos hiedelmek azóta sem lettek kedvezőek. Úgy sem, hogy közben egyre több az egygyerekes család.
Vajon ha a másikra irigykedünk, ha féltékenység gyötör minket a testvérünk tökéletes(nek vélt) életét látva, az rólunk vagy a másikról árul el többet? Szabó Anna Eszter pszichológus édesanyjával, Kazimir Ágnessel beszélgetett személyes kérdéseket is érintve a Veszélyes lehet a fagyi című film kapcsán a féltékenységről, rivalizálásról, önmagunk elfogadásáról.
Te megtennéd a testvéredért, a szülődért vagy más szerettedért? Míg egy halott donortól származó vesére átlagban három és fél évet kell várni Magyarországon, addig az élődonoros átültetésnek a rövidebb várakozási idő mellett is számos előnye van. De mik a kockázatok? Erről beszélgettünk érintettekkel, valamint a Semmelweis Egyetem Sebészeti, Transzplantációs és Gasztroenterológiai Klinikájának orvosaival.
Tíz kérdésből megmondjuk, hogy a személyiséged alapján hányadik gyerekként születtél. A pénztártól való távozás után elfogadunk reklamációt, ugyanis a tudósok máig vitatják, hogy a születési sorrend mennyire határozza meg azt, milyen emberek vagyunk.
Valljátok be őszintén: ugye, akinek kisebb testvére van, az gyerekkorában mind szétszívatta? És mondjátok, ti milyen mesét adtatok be neki? Persze tök ártatlanul!
Két testvér, akiknek – bár ugyanazok a traumáik, a megküzdési stratégiáik merőben különböznek. Így lesz végül, hogy az egyik kénytelen a bátyja hamvaival a hátizsákjában végigsétálni a városon, meglátogatva a közös életük különböző helyszíneit, hogy végső búcsút vegyen a földi világtól.
„Jana: Először nekem kell »feltöltekeznem«, és utána tudok mások felé is nyitott lenni. Tudatosítanunk kellene magunkban minden reggel, hogy micsoda adomány az életünk, és azt is fontos lenne tudnunk, hogy mi a legfontosabb alapszükségletünk.
Szilvi: És mi az?
Jana: Hogy biztonságban legyünk. Ez pedig alapvetően akkor lehetséges, ha szeretve vagyunk.”
– Egy öt évvel ezelőtti beszélgetés egy gyerekjogász és egy adventista lelkész testvérpár között, akikben a vezetéknevükön kívül is rengeteg közös van. Olvassátok el – vagy újra!