Címke: újságírás

Az elmúlt években nemcsak a közélet, hanem a nyelvünk is átalakult: szavak jelentése csúszott el, fogalmak üresedtek ki, és egyre nehezebb lett nevén nevezni a valóságot. Sőt sokszor nem is lehetett. Most végre levehetjük a szájzárat, és visszaszerezhetjük szavaink elveszett jelentését.

Szabó Anna Eszter negyedik nekifutásra érezte azt, hogy sikerült megfogalmaznia, mi a munkánk és a WMN jelentősége. Ehhez farkasszemet kellett néznie azzal, hogy mégis mi tart minket a pályán.

El tudsz képzelni egy olyan világot, ahol nincsenek közösségek? Ahol mindenki csak magában lődörög a gondolataival, a gondjaival, az örömével és bánatával? Talán el lehet, de valljuk be, ez nem hangzik túl jól. A közösségek fontosak: megtartanak minket, kimondják helyettünk is, amit nem merünk, vagy a megfogalmazásához épp nincs eszközünk. Ilyen közösség a WMN is, ami egy új mérföldkőhöz érkezett.

„Amikor szóba kerül a WMN, a nő szeme felragyog: »Annyira fontos, hogy írtok ezekről« – és az a melengető bizsergés, ott a szívem táján, az a büszkeség, a többes szám büszkesége, hogy már ide tartozom.” Májustól dolgozik velünk a WMN új felelős szerkesztője, aki most elmondja, milyen volt megérkezni a csapatba. Sándor Anna írása a WMN-Tagsághoz.

„Szemben az amerikaiakkal, ő sokszor elbukott, de soha nem csinált magából mártírt. Gondolkodás nélkül vagy gondolkodva, de újrakezdte, máshol ugyan, de mindig ugyanazt. Addig csinálta, amíg jószerivel egymaga maradt. És ez azt is jelenti, hogy mi egyedül hagytuk. Ez a szégyen most már rajtunk is ragad.”

A riporter, hogy kiderítse az igazságot az elmegyógyintézeti állapotokról, őrültnek tettette magát. Amikor bezárták, megtapasztalta, milyen horrorisztikus körülmények között tartják a betegeket. Már csak azt kellett elintéznie valahogy, hogy kiengedjék, és megírhassa a történetét.

Külföldön már évek óta siker, nálunk nemrég indult a Reporter Slam. Négy nő, négy újságíró vállalta ezúttal az izgalmas kihívást, Iliás-Nagy Kati pedig megnézte őket, és ezt gondolta:

Sok újságíró elfogadja, hogy ki van téve zaklatásnak, de ennek egyáltalán nem kellene így lennie.

„Igen, én, D. Tóth Kriszta író, újságíró, riporter, három mesekönyv és két felnőtteknek szóló regény szerzője, volt hírolvasó és szerkesztő, a WMN magazin alapítója: diszgráfiás vagyok.”

Pontosság, pontosság, és mindig pontosság – ez volt a jelmondata az egyik leghíresebb magyarnak, akinek elképesztő életútja tele van izgalmas fordulatokkal. Még maga sem tudott volna érdekesebb történetet papírra vetni…