„Régen azért is bocsánatot kértem, ha levegőt vettem”
Anyaszerepek, önismeret, társadalmi elvárások – Rujder Vivien mesél a változásról, fejlődésről és magabiztosságról a Közös hangban.
Anyaszerepek, önismeret, társadalmi elvárások – Rujder Vivien mesél a változásról, fejlődésről és magabiztosságról a Közös hangban.
A Katona József Színház frissen megválasztott igazgatójával beszélgetettünk generációváltásról, a színház alapértékeiről, kihívásairól és arról is, hogy fontos-e a rendező neme a darabválasztásnál.
Mondhatnánk, hogy nagyon sűrű évad áll Rujder Vivien mögött, de talán pontosabb, ha úgy fogalmazunk: nagyon sűrű évtized. A Színművészetire elsőre bejutott, az iskola után egyből a Katonába szerződött, és a filmesek is kézről-kézre adják azóta.
„Lassan tényleg olyan ez az autó, mint egy pszichológusi rendelő” – hangzott el az adás egyik fontos pillanatában D. Tóth Krisztától. Nagy nevetés követte ugyan , de nem járt nagyon messze az igazságtól. Pálmai Anna nyilvános és alapos önelemzése mindannyiunk számára jó példa lehet arra, hogy a legmélyebb gödörből is ki lehet mászni, ha az ember hajlandó arra, hogy felismerje és átírja azokat a mintákat, amelyeket öntudatlanul is követ.
Pálmai Anna épp ezerrel dolgozik magán, amiből kívülről az látszik, hogy egyik pillanatban ömlik belőle az érzés és gondolat, a következőben pedig megáll, hogy mérlegelje, mi az, amit megoszthat a nyilvánossággal, és mi az, amit még gyúrnia kell. Az Elviszlek e heti epizódja izgalmas utazás egy érzékeny ember önismereti terápiájába.
Nyolcvan éve ezen a napon született, és 1989-ben, mindössze negyvenöt évesen halt meg – brutális kínok között – Ronyecz Mária, akiben benne volt a nagy magyar tragika lehetősége.
Szirtes Ági nem tagadja, hogy „szenvedélyvezérelt”, és állandóan elégedetlen, főként önmagával. Harcol benne az apja bohémsága az anyja keménységével. Sok mindent másképp csinálna már a mai fejével, de az anyai szerepével szerencsére elégedett. Az Elviszlek magammal legfrissebb adásának szemléje.
„...szerettem volna én is nőket játszani, de a trotlikat kaptam, mert nyilván ezt sugallom magamról” – mondja. De közben nem ezt sugallja magáról. Ahogy hallgatjuk őt, és érezzük a kiáradó érzelmeit a gyerekkoráról, a szüleiről, az anyaságáról, a pályájáról, azon gondolkodunk, vajon milyen elképesztő erő kell ahhoz, hogy valaki mindezt elhordozza. Hát csoda, hogy annyira tele van energiával? Az Elviszlek magammal vendége Szirtes Ági Kossuth-díjas színész.
Korszakalkotó előadásokat rendezett, és azok közé tartozik, akik a magyar színház jó hírét nemzetközi szinten is erősítették. Both Gabi köszönti Ascher Tamást a 75. születésnapján.
Már csak azoknak akar megfelelni, akik a legfontosabbak számára. És milyen jól teszi!
Isten éltesse az utánozhatatlan Básti Julit!