Stressz hatására egyes állatfajok többet táplálkoznak, másoknak álmatlan éjszakáik lesznek, megint mások pedig az utódaiknak is továbbadják a traumáikat – ami nem feltétlenül baj.
Hétfőnként kipihenve, feltöltődve, kihívásokra éhesen is érkezhetnénk a munkahelyünkre. De általában nem így szokott lenni.
A testi és a lelki stabilitásunk szorosan összefügg, ezért érdemes mindkettőt fejlesztenünk.
Az atópiás dermatitisz, a pikkelysömör, az akne bizonyos értelemben a gyomorfekély bőrgyógyászati megfelelői. Rendkívül érzékenyek a stresszre, miközben maguk is rengeteg stresszt okozhatnak. Ezt az önrontó kört segíthet megtörni a lélektan fiatal területe, a pszichodermatológia.
Állandóan kizsigereljük, túlpörgetjük magunkat, egyszerűen nem hagyjuk, hogy a leamortizált, sérült részeink esélyt kapjanak a megújulásra. Persze, ott a munka, a család, a feladatok, a rengeteg külső elvárás. Mit lehet tenni akkor, amikor már azt hisszük, hogy semmit?
Te mit csinálsz, ha az istennek nem sikerül elaludni?
És téged mi szokott átlendíteni a beláthatatlan nehézségeken?
Néha ledermedünk, és se magunkat, se másokat nem vagyunk képesek megvédeni. Utána meg bűntudatunk van, hogy nem tettünk semmit. Pedig van magyarázat a lefagyásra, íme:
Anna Eszter fekete öves önszívató, de tudjuk, hogy nem ő az egyetlen…
Csend, ami feltölt. Csend, ami kegyetlen. Csend, ami mindennek a végét jelenti. De vajon elég komolyan vesszük a csendet, vagy ennél sokkal nagyobb jelentőséget kellene tulajdonítanunk neki?