Egy merő véletlenségből született, döbbenetes eredményű médiakísérlet kapcsán, Dián Dóri a kommentelési kultúra jelenségeinek és a cikkfogyasztási szokásainknak próbált utánajárni. (A cikket érdemes elolvasás után kommentelni...)
Péter elmesélte nekünk, hogyan éli meg a szenvedélyt és a szerelmet a házasságán kívül. Most pedig Frontember gondolatait olvashatjátok ezzel kapcsolatban. (Talán egy vérnyomáscsökkentőt érdemes beszedni kattintás előtt…)
A látszat ellenére... kivételesen nem hedonista tartalom következik.
Döbbenetes, hogy mennyi nőnek van élménye közterületen történő zaklatásról. Farokdörzsölés, belógatás, odanyomakodás, nyilvános önkielégítés... íme, hét dolog, amit jó ha tudsz az ilyen helyzetekről és a helyzetre adott reakciókról.
Változtatás nélkül közöljük Joós István levelét, melyet Szentesi Éva cikkére írt. Éva abban a cikkben azokról a férfiakról közölte a véleményét, akik jobban tudják, mi kell egy nőnek, mint ő maga. Szentesi Éva válasza sem marad el természetesen. Íme, először Joós István levele. Önmagáért beszél.
Rengeteg reakció érkezett a kislány történetére, akit a tanára azzal alázott meg, hogy az egész osztály előtt felolvasta a szerelmes levelét. Közülük sokan azt tanácsolták, hogy azonnal vigyék el másik iskolába. De tényleg ez a megoldás? Anett szerint nem biztos...
Hol lakik a nemzeti identitás? Neked mi jelenti az otthont? Kormos Anett tegnapi cikke megihlette a Londonban élő Pásztory Dórát. Hasonlóan őszintén és gyönyörűen ír a haza szeretetéről – most egy „fa" helyett egy „madár" szemével.
Hogy jut el valaki a sokktól a haragon át az elszántságig, ha megkapja azt a diagnózist, amitől mindenki retteg? Sajnos nem nagyon találunk olyan embert a környezetünkben, aki – legalább egy ismerősén keresztül – ne találkozott volna a rákkal. Ezért azt gondoltuk, jó ha tudod, hogy mi játszódik le a beteg fejében...