Összeszokott baráti társaság, bekerül valakinek az új párja, aki egy pillanat alatt tönkreteszi mások jókedvét. Kérdés, hogy mihez kezdjen az ember egy ilyen szituációval. (Mert hogy előbb-utóbb mindannyian belefutunk, az nem kérdés.)
Ez egy különös év különös karácsonya lesz – nem árt, ha nem nyom agyon bennünket.
Dupla történet arról, hogy miért nem érdemes elhinni, hogy már soha nem tér vissza a régi karácsonyok hangulata.
Mire valaki kimatekozza, hogy fog kinézni a karácsony, ki kivel (nem) találkozik, mi (nem) lesz a menü, ki hova (nem) megy, érzelmileg teljesen kimerül, mintha önmagában a készülődés nem lenne amúgy is stresszes sokszor. De muszáj annak lennie?
Mézeskalács, korcsolyázás, birsalmasajt, illatok, kézműveskedés, Kevin és egyéni karácsonyi zenelista… folytasd a sort!
Most, hogy itt állunk az ünnep kapujában, áruld el: te mennyire vagy ráfeszülve, hogy minden tökéletesen alakuljon?
Sokszor tényleg az lehet a legnagyobb ajándék magadnak és a családodnak, ha elengedsz mindent, hátradőlsz, és egyszerűen megpróbálod jól érezni magad. Nem?
„Tudtam magamról, hogy nem vagyok gonosz ember, és mégis volt egy mocsári szörny a lelkemben, aki néha irányíthatatlanul kiszabadította magát.”
Az egyik vizsgálaton elhangzott: „Zsuzsa élvezze ki, hogy ön áldott állapotban van”. Akkor csak annyit tudtam mondani, hogy a vécék repedéseit tanulmányozva, hányás közben nem szoktam sajnos ezt érezni.
„A vasárnap is olyan dolog, amihez fel kell nőni.”