„Reménykedem, hogy egy nap a bíróságok tényleg meghallgatják a gyerekeket, hogy az anyák, akik védik a gyerekeiket, nem hisztérikáknak lesznek beállítva, hanem olyan erős és emberfeletti türelemmel és szeretettel megáldott lényeknek, akik a végsőkig harcolnak a gyerekeikért, még akkor is, ha egy teljes jogi rendszer van ellenük és a gyerekeik ellen.”
„Hiányzott, ahogy kettesben voltak. Hiányzott, ahogy négyesben éltek a családdal. Hiányzott a közös baráti társaság, a nagy nevetések és a büszkeség, ahogy a párját látta, amikor, igazából mindig, a társaság közepe volt. A jövendő unokáiról való álmodozását megkeserítette férjének fájdalmas hiánya. Az előző életében rendszeresen megszervezett nagy családi összejövetelek elmaradtak, nem jöhet oda az a nő, utasította a rokonságot, és hónapok múlva tudta meg, hogy nélküle megy tovább az élet.”
Történt veled valamelyik történethez hasonló?
Sose mondj le arról, hogy bármelyik percben egy hollywoodi romkom főszereplőjévé válhatsz!
Egyszer csak felébredt, és nem volt hova mennie: nem kellett iskolába vinni a gyerekeit, nem kellett főznie, mosnia, bevásárolnia…
Hajlamosak vagyunk csak a rosszat látni benne, a futószalagos megoldást, ami szétdúlja az alapértékeket. De van, amikor valódi segítséget tud nyújtani ez a szalmaszál, kirángatva a legmélyebb gödörből.
Egy lehetséges magyarázat arra, miért van ennyi válás az X generációsok körében.
A veszteséget átfordítani fejlődéssé – ez ad igazi katarzist.
„Fura, amnéziás állapotba kerül, akit megcsaltak, elveszti a múltja egy darabját, hisz az emlékeinek egy része hamisnak bizonyul, nem az történt, amire emlékszik. Máshol volt, mással volt, mást mondott, mást csinált… Boldog pillanatok emléke sározódik be esetleg, és fontos mondatok vesztik el örökre a jelentőségüket. ” Mi mindentől függ, hogy túl lehet-e lépni a hűtlenségen?