A közösségi médiában darabjaira hullik az idő, a kormány pedig mindent – a demokráciát és az LMBTQ-emberek jóllétét, biztonságát is beleértve – a pillanat uralásának rendel alá. Hogyan tudjuk mégis stabilizálni az érzelmeinket, a törekvéseinket, önmagunkat?
Akinek van kutyája, bizonyára észrevette, hogy milyen könnyű féltékennyé tenni. Elég, ha a gazdi egy másik kutyát simogat, nem neki dobja el a labdát. Mindezt látva, a kutya szeméből szinte süt a sértettség. De vajon valóban féltékenyek, vagy csak mi tulajdonítjuk nekik ezt az érzést, mert szeretnénk azt hinni, hogy ők is így éreznek?
Albert Einstein óta tudjuk, hogy az idő relatív. Az időészlelésünk rejtélye – amelyhez nem áll rendelkezésünkre külön érzékszerv – azóta is lenyűgözi a kutatókat, akik folyamatosan keresik, milyen tényezőkön múlik, hogy egyszer úgy érezzük, rohannak a napok, a percek; máskor meg úgy, hogy ólomlábakon lépdelnek.
Olykor egészségtelen ételek fogyasztásával igyekszünk felvidítani magunkat, ami – ha nehéz időszakon megyünk keresztül, és rutinná válik –, túlsúly kialakulásához vezethet (ez persze számos más okból is létrejöhet). Hogyan tudunk ellenállni a kísértésnek?
Sok száz évig úgy vélték, az állatokat alapvetően a lét- és fajfentartás, illetve az ösztöneik vezérlik. Az örömsportoló varjak, az igazságtalanságon felháborodó majmok és az egymást a maguk kárára is megsegítő patkányok ezt erősen cáfolják.
De mégis hol keressük a reményt 2024-ben? Ki fog itt még változtatni, ellenállni, közügyekkel foglalkozni? Érzelmekről szóló sorozatunk befejező része.
A hála blokkolja a negatív érzelmeinket, és néha pont ez a baj… de talán nem karácsonykor! Érzelmekről szóló sorozatunk következő részében a hála előnyeiről és buktatóiról ír Milanovich Domi.
Ahhoz, hogy egy hosszabb viszonyból úgy léphessünk ki, hogy ne okozzunk felesleges sérüléseket, mély önreflexióra és a másik ismeretére is szükség van.
Egy kutatás szerint napi nyolc órát töltünk azzal, hogy különféle vágyakat érzünk, három órát azzal, hogy ellenállunk nekik, fél órát pedig azzal, hogy engedünk a korábban megtagadott vágyainknak. További paradoxon, hogy az is vágynak minősül, ha szeretnénk elcsendesíteni a vágyainkat. Hogyan teremthetjük meg a lelki békénket?
Nagy életfeladat, hogy felnőttként is képesek legyünk az ismeretlentől való félelmünket a kíváncsiság izgalmává alakítani, időről időre megújulni, és a folyamatosan tanulás révén otthon lenni a világban.