„Én felállok, és megyek tovább, mert már nem vívok szélmalomharcot." – Ha az élet téged sok mindenre megtanított, a régi barátok viszont még mindig, tizenöt évvel később is egy helyben toporognak, mi mást lehetne tenni?
Vajon valóban elvesztegetett idő, amit a gyerek – a szülők, tanárok szempontjából nézve – semmittevéssel tölt? Érdemes nyüstölni éveken át? Vagy inkább hagyjuk, hadd érjen be a maga tempójában? Íme, egy úgynevezett „későn érő gyerek" vallomása, aki ma már felnőtt. Mert persze csak felnőtt valahogy...
Ne hagyd, hogy hülyének nézzenek, amiért a pici babádhoz – sőt, a terhességed idején a hasadhoz – beszélsz! Egy kutatás megerősítette, amit előtte is sejtettünk: azok a gyerekek, akik már az életük legeslegelejétől fogva sok kimondott szót hallanak, intelligensebbek, nyitottabbak és érdeklődőbbek lesznek. Ennyi.