„Anya, neked mellrákod van, meg fogsz halni!” – Történet Nádiicuról, aki nem akart küzdeni
Ha feladja egy anya, azzal mekkora terhet rak a lánya vállára?
Ha feladja egy anya, azzal mekkora terhet rak a lánya vállára?
A második mondatnál félbeszakítanak, hogy jaj, hát nekik is volt ilyenjük, mégse járnak orvoshoz vele évente, meg a barátnőjük barátnőjének is, sőt ennél sokkal nagyobb, és mégse aggódik. Meg hogy elmúlik, meg hogy összemegy. Mert a barátnő barátnőjének is eltűnt, amikor terhes lett, egy másiknak meg kivették, nem is volt nagy műtét, szóval elfelejthetem nyugodtan.
Amikor D. Tóth Kriszta a beszélgetés elején megkérte a közönséget, hogy tegye fel a kezét, akinek barátja, hozzátartozója vagy esetleg ő maga érintett a rák kapcsán, kivétel nélkül mindenki jelentkezett. Szóval ez egy olyan téma, ami sajnos szinte mindenkit érint. Nézzétek meg itt:
Néha csak egy végső búcsú árán lehet túlélni
„A jobb mellem helyén egy negyven centis vágás van. De itt vagyok, és élek. Ha ez volt az ára, akkor ez volt az ára.”
„Életemben először kopaszon láttam magam szépnek” – mondja Linder Erzsébet, áttétes mellrákos túlélő. Hogy miért? Megtudod a cikkből. És Erzsébet is ott lesz a hétfői Hello, WMN!-en, a MomKult színpadán, ahova várunk mindenkit szeretettel!
A legtöbb, rákkal küszködő ember mellé kellene lelki segítő, pszichológus, pszichiáter. Ezúttal egy onkopszichológus előzetes válaszait olvashatjátok a jövő hétfői Hello, WMN! kapcsán.
Mellrákos túlélőként a világ egy kis szelete.
Sajnos nincs ma olyan ember, akit legalább közvetetten ne érintene a rák témája, így érdemes a lehető legalaposabban felkészülni – akár a segítésnyújtásra is.
Még tart a mellrák hónapja, ennél fontosabb üzenetet pedig nem is olvashatnánk e témában.