Sorozatunkban egy férfi meséli el hétről-hétre igaz történetüket: miként szembesültek azzal, hogy a felesége, két gyermekük édesanyja beteg. Ráadásul akkor, amikor már javában tombolt körülöttük a járvány.
„Csendesen rohadok belül, haldoklom”. A lélek útja a rettegés sötét bugyrain át a fényig, a diagnózistól a 29. sugáron túlig.
A rendszeres szűrés mellett az önvizsgálat is lényeges. Mondd szépen utánunk: minden hónapban! Igen! Minden hónapban legalább egyszer! Mi pedig adunk pár hasznos tippet hozzá:
Gyere, csatlakozz az önfigyelem napjához! Mi, heten a WMN-től belevágtunk, és ezekkel a tapasztalatokkal lettünk gazdagabbak:
Ha feladja egy anya, azzal mekkora terhet rak a lánya vállára?
A második mondatnál félbeszakítanak, hogy jaj, hát nekik is volt ilyenjük, mégse járnak orvoshoz vele évente, meg a barátnőjük barátnőjének is, sőt ennél sokkal nagyobb, és mégse aggódik. Meg hogy elmúlik, meg hogy összemegy. Mert a barátnő barátnőjének is eltűnt, amikor terhes lett, egy másiknak meg kivették, nem is volt nagy műtét, szóval elfelejthetem nyugodtan.
Amikor D. Tóth Kriszta a beszélgetés elején megkérte a közönséget, hogy tegye fel a kezét, akinek barátja, hozzátartozója vagy esetleg ő maga érintett a rák kapcsán, kivétel nélkül mindenki jelentkezett. Szóval ez egy olyan téma, ami sajnos szinte mindenkit érint. Nézzétek meg itt:
Néha csak egy végső búcsú árán lehet túlélni
„A jobb mellem helyén egy negyven centis vágás van. De itt vagyok, és élek. Ha ez volt az ára, akkor ez volt az ára.”
„Életemben először kopaszon láttam magam szépnek” – mondja Linder Erzsébet, áttétes mellrákos túlélő. Hogy miért? Megtudod a cikkből. És Erzsébet is ott lesz a hétfői Hello, WMN!-en, a MomKult színpadán, ahova várunk mindenkit szeretettel!
WMN Aktív
WMN Aktív