Ha valakit kilakoltatnak, az nagy eséllyel hajléktalan lesz. Szociálpolitikailag és morálisan is elfogadhatatlan ez a lépés, amely gyakorta családok szétesésével is jár. A tavaszig tartó moratórium csak haladék, a megoldás az átfogó állami lakáspolitika lenne, és a végrehajtási eljárások reformja.
Teréz esete a kacsazsírban sült, fokhagymás csirkecombokkal, és a jótékonysággal.
Vajon mi az oka annak, hogy egyre többen szeretnének bejutni arra a nőgyógyászati rendelésre, amit eredetileg hajléktalanságban élő nők számára hoztak létre a Dózsa György úton, adományokból?
Ahol egy tő paradicsom jóval túlmutat önmagán, reményt adhat és életcélt olyanoknak, akik az otthonukkal együtt rég elvesztették mindezeket.
A hajléktalanság még mindig tabu Magyarországon. Rengeteg a hozzá kapcsolódó sztereotípia, holott számtalan ok vezethet ahhoz, hogy valaki elveszti az otthonát, és fedél nélkülivé válik – a Van Esély Alapítvány ezekben az esetekben segít.
„Milyen furcsa, hogy manapság az emberek nagy része nem tud tüzet gyújtani. Gyufa és öngyújtó nélkül, mondjuk, én sem tudnék. Nyilván nem véletlenül volt ekkora kultusza a tűznek. És nem véletlenül kellett őrizni a lángot, megóvni az otthon melegét…” Ami minden szempontból drága kincs. A fűtött szobából talán nem is értékeljük igazán.
„Ez a történet nem arról szól, hogy egy embernek talán sikerült segítenünk, hanem arról, hogy hány embernek nem tudunk” (Chripkó Lili). Kolléganőnk riportja és missziója, ne hagyjátok ki!
Testmozgásnak álcázott emberfigyelés
„Arra vonatkozóan nem láttam nemzetközi adatot, hogy a COVID-19-betegek közt milyen arányban vannak hajléktalanok, de egy olyan felmérést igen, amelyből kiderül, hogy négy nyugat-európai országban (Írország, Norvégia, Franciaország, Belgium) az összes koronavírusos haláleset negyvenkilenc–hatvannégy százaléka idősotthonok, ápolási otthonok lakói között történt.”
Kiforduló világunk.