A kényelemorientált munkahelyi kultúra közelebb áll a Z generációsok többségéhez, mint a teljesítmény vagy a versengés, ám ez nem azt jelenti, hogy egész nap babzsákokban lazsálnának. De akkor mit?
Egy kutatás szerint az életünk közel 13 százalékát a munkahelyünkön töltjük el – ennek ellenére mégis rengetegen tekintenek a munkahelyükre „szükséges rosszként”. Pedig az őszintébb és inkluzívabb légkör megteremtésével még akár az a bizonyos 13 is szerethetővé válhatna.
Min múlik az, hogy egy munkahelyet az ott dolgozók is családbarátnak tartsanak? Kellenek-e extra lehetőségek, vagy elég, ha „csak” rugalmas munkaidővel segítik a lelkiismeret-furdalástól mentes, de legalábbis ahhoz közeli szülői létet? Szakemberek és családos munkavállalók szólalnak meg a témában.
„Miért ne lehetne valami egyszerre munka, és szórakozás? Miért kellene választanom, hogy valaki az életemben szakmai, vagy baráti szerepet tölt be?” – kérdezi Kristóf, akár helyetted is. Hiszen miért is kellene éles határvonalat húzni a kettő között?