„Pontosan emlékszem a mondatra, ami arról szólt, hogy a parentifikált gyerekek szorongást élnek át a rájuk rakott tehertől. Tudtam, hogy rólam szól, az apámmal való kapcsolatunkról, de úgy éreztem, hogy ez nem teher.” Olvasói írás feltétel nélküli szeretetről, határhúzásról, gyógyulásról.
Az üveggyerekeknek sokszor élik meg, hogy láthatatlanok, hiszen speciális igényű vagy beteg testvérük több figyelmet igényel az átlagosnál. Hogyan segíthetünk?
Az érzelmileg éretlen szülők olyan „felelősségcsomaggal” ruházzák fel a gyereküket, amit ők nem képesek vinni. És ami a gyereket nem mellesleg koraéretté teszi, súlyos problémákat okozva a felnövekedése során.
Hogyan lehet felnőtt fejjel megtanulni határokat húzni? Miről árulkodnak a családi csetcsoportok, miért nem a pénz miatt fájnak annyira az örökösödési ügyek, és mi köze egy tál isteni rizottónak a kapcsolatfüggéshez? A Lélektani határ második évadának premieradásában: Bibók Bea pszichológus.
Wilson Luca elolvasta Bibók Bea Ellopott gyermekkor című könyvét, és a parentifikáció kapcsán sok mindenben magára ismert. Úgyhogy leült, hogy fiktív levelet írjon a pszichológusnak!
Parentifikált gyerek és infantilis szülő nyomasztó viszonyát ilyen szórakoztatóan még nem dolgozták fel.
Nehéz önazonos életet élni, ha gyerekként nem figyelhettél a saját szükségleteidre, mert állandóan másokról kellett gondoskodnod. Felnőttként viszont van lehetőséged változtatni, barátságosabb párbeszédeket folytatni önmagaddal. Mutatjuk, hogyan.
WMN Aktív
WMN Aktív