„Számomra a 2017-es év anyaként meglepetésszerűen új helyzetet teremtett. Tavaly ilyenkor meg sem fordult volna a fejemben, hogy egy esztendő leforgása alatt egyedülálló szülőként fogom folytatni az életem.” De ne aggódjatok, Borcsa jól van. És írt egy nagyon jót... mindenkinek, aki szereti.
Judit a pillanat szeszélyétől hajtva jelentkezett egy tótágas-tanfolyamra. És mire felocsúdott, ott találta magát a manézs közepén, egy csinos Gergő bácsival, és tengernyi mély gondolattal.
Tényleg „minek szül az ilyen gyereket (ráadásul kettőt)", aki úgy gondolja, hogy az anyaság néha szívás?
Marozsán Erika nemrégiben egy rövid látogatást tett itthon, mi pedig gyorsan éltünk a lehetőséggel, és kifaggattuk munkáról, pihenésről, családról és karrierről meg természetesen a New York-i életéről.
Eddig úgy érezted, nincs elég érved arra, hogy rávedd a gyereket a házimunkára? Nnna, itt a megoldás! Szívesen. (Jó, nem mi találtuk ki, de akkor is.)
Rengetegen elolvastátok múlt héten a búcsúlevelet, amit az édesanyja írt az egykori Jázminnak. Most pedig itt az apa üdvözlete Tóbiásnak, és mindannyiunknak, fontos kérdésekről:
Kritikus gondolkodás, önálló döntéshozatal, kreativitás, érzelmi intelligencia... tanítják ezeket ma az iskolákban? És te megtanítod a gyerekedet rájuk? Mert a kutatások szerint nekik leginkább ezekre a tulajdonságokra lesz szükségük ahhoz, hogy érvényesüljenek.
A nagyböjti időszakban különböző fogadalmakat tettünk. DTK lejön a kenyérről, Gyurkó Szilvi az édességről, Gina a kávéról, Szentesi állítólag megint nem eszik indiait, Fiala Borcsa meg nem iszik alkoholt! Úristen! Mi lesz még itt? Tartsatok velünk, aztán vonjuk le együtt ennek az időszaknak a tanulságait!
Fáj a fejed, de nem találják az okát? Csillapíthatatlan fájdalom költözött a lábadba, de senki nem tudja, miért? A tested olykor okosabb, mint te. Ha megtanulod értelmezni a jelzéseit, lehet, hogy elmúlik a fájdalom, és megvilágosodsz. Dr. Buda László segít neked ebben.
Meddig kell adni ahhoz egy kapcsolatban, hogy az ember kifogyjon a reményből? Meddig lehet benne maradni egy méltatlan helyzetben? Vagy tényleg „boldogok a lelki szegények", és ha elég türelmesek, valóban az övék lesz a „mennyek országa"? Olvasónk története az ágyszéli társas magány kellős közepéről.