Az igazi nagymama
Fájdalmasan szép történet az egykori árva lányról, egy kamasz fiúról... és a nagymamáról, akinek vér szerint ugyan egyikükhöz sincs köze, mégis ő az igazi!
Fájdalmasan szép történet az egykori árva lányról, egy kamasz fiúról... és a nagymamáról, akinek vér szerint ugyan egyikükhöz sincs köze, mégis ő az igazi!
Azt gondoljátok, hogy a tündérmesék nem léteznek? Hogy az élet csupa ború, és nincs derű? Hogy magányosan, egy hideg szobában kuporogva kell megvárni az élet végét? A teljesen reményvesztetteknek itt van a feloldozás. Pásztory Dóri annyira romantikusat írt, mintha legalábbis Hollywoodban élne...
Bagdy Emőke mondta: „A mosogatólány nem párja a királynak." Ezt meg Szentesi: „A beszari meg az erős nőnek." Sztárom a párom, magyar kiadás.
„Én meg arra gondoltam, hogy lehet pocakos is, meg kopasz, lehet görbe az orra... vagy feltűnően apró fogai is lehetnek, az sem baj, ha néha rosszkedvű, meg ideges, meg lehet akármilyen furcsa hobbija, csak legyen kihez tartozni." – írja a szerző az úgynevezett igaziról.
Emberek, akik mellett elment az élet. Emberek, akik köztünk élnek, a mi utcáinkon járnak-kelnek, de láthatóan kilógnak a sorból. Olvasónk egy ilyen különös teremtésről ír. Aki még mindig az igazira vár, rendületlenül, folyamatos készenlétben, felvértezve, egy pillanatig sem gondolva arra, hogy netán mégsem jön el... Mert a szerelemnek nincs határideje.
Egy egészen csodálatos írás az egyszer, egyetlen éjszakára újra fellobbanó régi szenvedélyről. Mindenkinek, aki volt már szerelmes. Hűvös, nyirkos őszi vasárnap estére tökéletes.
De akár adhattuk volna azt a szentimentális címet is ennek az írásnak, hogy „A szerelem fogságában." elvégre arról szól. Az életről egy kapcsolatban, ami néha van, néha nincs, néha ölel, néha fáj, néha repít, néha taszít... és közben évek telnek, házasságok köttetnek, gyerekek születnek. Csak egy valami örök. A negyedik ember...