„Aki énekel, közben biztosan nem fél” – mit adhat a kórus és a közösségi éneklés a mindennapokban?
A kórusban való éneklésnek számos pozitív hatása van az ember életére.
A kórusban való éneklésnek számos pozitív hatása van az ember életére.
Hogy áll ki emberek elé énekelni valaki, akinek alapvetően nem a hangja, hanem a magabiztossága szorul fejlesztésre? És mit kap mégis ettől az élménytől, amikor színpadra lép? Erről mesél szerzőnk, aki pár napja fellépett egy koncerten (iszonyú büszkék vagyunk rá! – a szerk.)
És te mit kívánnál a hullócsillagoktól? „Kiscserháti” azt, hogy ne veszítse el végleg a hangját.
Arccal az újfajta rendben levés felé. El fogunk jutni oda. Együtt.
Nem számít, milyen a hangod vagy a hallásod. Az éneklés terápia!
Ha az öntörvényűségnek szobrot állítanának, lehet, hogy Lang Györgyiről mintáznák meg. Ma 61 éves a PA-DÖ-DŐ együttes egyik fele, ez alkalommal Zimre Zsuzsa beszélgetett vele az otthonában.
Elég meghallgatni a dalait, és az ember érzi, Mujahid Zolinak van miről énekelnie. Ahogy olvassuk, amit a gyerekkoráról, a viszontagságairól mesél... már egy cseppet sem csodálkozunk a hangjából áradó érzelmeken. A biryani egyik oldalán Szentesi kérdez, a másikon pedig Mujahid Zoltán válaszol.
Imádjuk, ha egy férfinak van önkritikája. Meg humora. (Igen, azt is, ha egy nőnek, de ezt most egy férfi írta, jó?)
Egy bók legalább annyit elárul arról, aki mondja, mint az, akinek szánják. Hiszen mennyivel másképp udvarol egy közgazdász, mint egy bölcsész, másképp a sarki hentes, vagy a két évtizede nyűtt férj! A Bókolás Világnapja alkalmából összeszedtük azokat, amelyek nekünk a legemlékezetesebbek maradtak.
Janis Joplin elképesztően keveset élt, mégis rengeteget. Utánozhatatlan őstehetség volt, és ősmagány vezette az önpusztításhoz. Rá emlékezünk igencsak sok szeretettel a 73. születésnapján.