Címke: olvasói történet

„Felénk fordította a lovát, miközben a gyerekeimet magam mögé rántottam. Akkor értettem meg igazán, milyen lehetett jobbágynak lenni.” Egy olvasónk megírta, milyen az, amikor a hatalom és a pénz teljesen elszáll valakivel – és te ott állsz mellette, kiszolgáltatottan. Nem egy elvont politikai írás, hanem két nagyon is valós történet arról, mit jelent ma „alul lenni”.

Olvasd el Hédi írását. Dühös, őszinte, fájdalmas. És nagyon is ismerős.

Sokunk nevében szólal fel az alábbi sorok írója, amikor arról beszél: annyira fullasztóvá vált az élet az országban, olyan sokan vannak ellehetetlenítve, kerültek a tönk szélére vagy már egyenesen nyomorognak, hogy a Szózat sorairól is – „itt élned, halnod kell” – már inkább egy bántalmazó kapcsolat jut eszünkbe. Olvasónk írása.

Az édesanyák is megöregszenek, a magas sarkút mamuszra cserélik, a világ dolgaiból már egyre kevesebb érdekli őket, aztán szépen lassan huny ki belőlük az élet. És nagyon fájdalmas ezt látni.

„Milyen az, amikor attól rettegek, hogy meghalnak a gyerekeim, és ezt a szót hónapokig nem tudom kimondani, mert félek, hogy akkor megtörténik?”

Ilyen (lesz nekünk is) az élet a karanténban:

Ti mit olvastok majd a téli szünetben a gyerekekkel együtt? Osszátok meg velünk!

„Annak ellenére, hogy nem vagyok osztrák állampolgár, ugyanabban az ellátásban részesültem, mint bármelyik helyi anyuka. Ja, és sem a nőgyógyászomnak, sem az orvosnak, sem a bábának, sem a nővérnek, sem pedig a kórháznak nem fizettem egyetlen eurót sem.”

„Sűrűn figyelmeztesd magad arra, milyen szép napod volt. Nem vagyok fáradt, jól érzem magam – suttogd, miközben vacsorát készítesz, tanulsz a gyerekkel, lazán összerakod a lakást, mosolyogva kivasalsz, megsimogatod a kutya, majd a férjed fejét – óvatosan, mert utóbbi harap.”

Íme, az Adj egy okot! #mosolyogj kampány olvasói pályázatának 3. helyezettje:

Hajrá, lányok!