Elfáradt anyámban az élet – olvasói írás
Az édesanyák is megöregszenek, a magas sarkút mamuszra cserélik, a világ dolgaiból már egyre kevesebb érdekli őket, aztán szépen lassan huny ki belőlük az élet. És nagyon fájdalmas ezt látni.
Az édesanyák is megöregszenek, a magas sarkút mamuszra cserélik, a világ dolgaiból már egyre kevesebb érdekli őket, aztán szépen lassan huny ki belőlük az élet. És nagyon fájdalmas ezt látni.
„Milyen az, amikor attól rettegek, hogy meghalnak a gyerekeim, és ezt a szót hónapokig nem tudom kimondani, mert félek, hogy akkor megtörténik?”
Ilyen (lesz nekünk is) az élet a karanténban:
Ti mit olvastok majd a téli szünetben a gyerekekkel együtt? Osszátok meg velünk!
„Annak ellenére, hogy nem vagyok osztrák állampolgár, ugyanabban az ellátásban részesültem, mint bármelyik helyi anyuka. Ja, és sem a nőgyógyászomnak, sem az orvosnak, sem a bábának, sem a nővérnek, sem pedig a kórháznak nem fizettem egyetlen eurót sem.”
„Sűrűn figyelmeztesd magad arra, milyen szép napod volt. Nem vagyok fáradt, jól érzem magam – suttogd, miközben vacsorát készítesz, tanulsz a gyerekkel, lazán összerakod a lakást, mosolyogva kivasalsz, megsimogatod a kutya, majd a férjed fejét – óvatosan, mert utóbbi harap.”
Íme, az Adj egy okot! #mosolyogj kampány olvasói pályázatának 3. helyezettje:
Hajrá, lányok!
Mit is lehetne most mondani...? Inkább olvassátok el Károly írását.
Az elmúlt hetekben kaptunk tőletek néhány jogos kritikát, és ezekbe most szépen beleállunk.